TDK

Szisztémás sclerosis (SSc) egy krónikus kötőszöveti betegség melyre jellemző a vaszkuláris károsodás következtében kialakuló iszkémiás-reperfúziós károsodás és a több szervet érintő fibrózis. Az immunrendszer szabályozási zavara az SSc egyik jellemzője és a B-sejtek fenotípusos és funkcióbeli változásai hozzájárulnak a betegség kialakulásához a betegségre specifikus autoantitestek termelése, fibrózist és gyulladást provokáló citokinek szekréciója valamint T-sejtek, fibroblasztok és B-sejtek direkt együttműködése révén. Az anti-CD20 monoklonális antitest kezelés részleges hatékonysága SSc-ben hangsúlyozza a B-sejtek szerepének fontosságát a betegség kialakulásában. SSc különböző formájától szenvedő és eltérő stádiumában lévő betegek B-sejtjeinek részletes vizsgálata hozzájárulhat a betegség pathomechanizmusának megértéséhez és új biomarkereket azonosíthatnak a betegség aktivitás felméréséhez, a betegség alcsoportok meghatározásához, valamint a prognózis előrejelzéséhez. Vizsgálataink eredménye közvetlenül is hasznosulhat majd az érintett betegek jobb ellátásában új, a patológiás B-sejteket célzó diagnosztikai és terápiás eljárások kifejlesztése által.

Az Nkx2-3 homeodomén transzkripciós faktor fontos szerepet játszik többek között a vékonybél nyirokszövetek és a lép ontogenezisében. Emberben a különböző mutációi a bél krónikus gyulladásos megbetegedéseiért lehetnek felelősek. Egérben az Nkx2-3 célzott hiánya jelentős morfológiai elváltozásokat okoz, a mutáns lép kisebb méretű és szabálytalan szerkezetet mutat. Elsősorban a vörös pulpa és a marginális zóna vaszkuláris mintázatának megváltozása és ektópiás HEV-szerű nyirokerek megjelenése figyelhető meg. Jelenleg nem ismert, hogy az érrendszer mintázatának megváltozása melyik ér-alkotó sejtben érvényesül, és az ektopiás nyirokerek milyen szerepet töltenek be a mutáns lép limfocita-migrációjában. A kutatás célja az Nkx2-3-deficiens egerek lépében végbemenő limfocita-vándorlás folyamatának jellemzése, valamint az Nkx2-3 endotél sejtekre korlátozott hiányának vizsgálata.
 

A rheumatoid arthritis (RA) az egyik leggyakoribb szisztémás autoimmun betegség. Munkánk során az emberi RA-hoz igen hasonló egér modellben vizsgáljuk az autoimmunitás kifejlődésének lépéseit, sejtes ill. molekuláris mechanizmusait, valamint annak módosítási lehetőségeit.

.

.

A csontvelői mikrokörnyezet fontos szerepet játszik különböző hematológiai betegségekben. A projekt humán és egér csontvelői stromasejt-izolálási technikák beállításáról és optimalizálásáról szól. Az izolált sejteket áramlási citometriával, illetve transzkriptomikai módszerekkel fogjuk elemezni.

A B-sejtes malignus lymphomák kutatásának egyik gyakori modellje az egér B-sejtes daganatok vizsgálata. Intézetünkben azonosítottunk egy új, follikuláris lymphoma jellegzetességeket mutató egér daganatot, ami elsősorban a nyirokutak mentén terjed. A kutatás célja a daganat-sejtek szöveti partnereinek azonosítása és a túlélésüket elősegítő szignálok meghatározása.

Társtémavezető: Dr. Böröcz Katalin

,

Társtémavezető: Dr. Erdő-Bonyár Szabina

.

Társtémavezető: Dr. Böröcz Katalin

.

.

A myeloma multiplex a plazmasejtek rosszindulatú daganata, mely a csontvelőre lokalizálódik és itt kölcsönhatásban van a környező nem-tumoros sejtekkel. A projekt részeként egy egérmodell segítségével a myeloma sejtek elleni korai immunválaszt fogjuk vizsgálni.

Társtémavezető: Prof. Dr. Balogh Péter

Az orális antigének szembeni tolerancia kialakulásában fontos szerepet játszik a regulatórikus T sejteknek az intesztinális nyirokszövetekbe történő homingja.  Ez a homing nagyrészt a MAdCAM-1 addresszin révén megy végbe.  A kutatás célja az orális tolerancia kiválthatóságának vizsgálata különböző MAdCAM-1 hiányos knockout egértörzsekben.

Különböző fehérvérsejtek monoklonális antitestekkel végzett terápiás célú eltávolítása (depléciója) a klinikai gyakorlat részévé vált, ugyanakkor nem ismert, hogy a különböző nyirokszöveteken  belül mennyire hatékony módon történik. A tanulmány célja egérmodellek felhasználásával annak megállapítása, hogy a T-sejtek specifikus antitestek általi eltávolításának hatékonysága mennyire függ az adott célsejt szöveti mikrokörnyezetétől, és az mennyire segíti elő a kezeléssel szembeni rezisztencia kialakulását.

.

.

.

A rheumatoid arthritis az egyik leggyakoribb szisztémás autoimmun betegség, amelyben a kórfolyamat kialakításában a T sejtek központi szerepet játszanak. Munkánk során az emberi RA-hoz igen hasonló egér modellben vizsgáljuk a T sejt aktiváció ill. apoptózis jelátviteli útvonalait, valamint annak módosítási lehetőségeit.

Vizsgáljuk a T sejtek jelátvitelét normál és kóros körülmények között különböző KO és transzgén egerek felhasználásával.

Az immunrendszer egyik legfontosabb jellemzője, hogy felismerő funkciója révén képes különbséget tenni a normál sajátilletve a nem saját és a módosult saját struktúrák között. Míg a külső antigénekkel, vagy a mutálódott saját struktúrákkal szemben támadó jellegű immunválasz alakul ki, addig a normál saját antigéneket az immunrendszer tolerálja. A tolerancia kialakításában két fő mechanizmus játszik szerepet: i) a centrális tolerancia biztosítja, hogy az elsődleges nyirokszervekből ne kerülhessenek ki autoreaktív lymphocyták; illetve ii) a perifériás tolerancia, amely a periférián kontrollálja a lehetséges autoimmun folyamatokat. Általánosságban, ha a fenti tolerancia mechanizmusok bármely komponense károsodik, autoimmun betegségek alakulnak ki. Az európai és észak-amerikai népesség 5–7% -a szenved valamilyen autoimmun betegségben. A rheumatoid arthritis (RA) az emberi populáció ~1% -át érintő szisztémás autoimmun betegség, mely a perifériás kisízületek súlyos gyulladását és deformitását végül funkcióvesztését okozza. A BALB/c egerek porc proteoglikán (PG) által kiváltott ízületi gyulladása (PGIA) egy T- és B sejt függő autoimmun betegség, amely számos hasonlóságot mutat a RA-al. Egyre több kutatás próbál olyan terápiás lehetőségeket kidolgozni, amelyek a fiziológiás immunológiai egyensúly normalizálásán és a károsodott tolerancia-mechanizmusok korrigálásán alapulnak a hosszú távú remisszió reményében. Számos kísérlet kimutatta, hogy azonosított autoantigén esetén tolerancia váltható ki peptid (autoantigén) vakcinálással, pl. a sclerosis multiplex, a kollagén indukált arthritis és az I-es típusú diabétesz állatmodelljeiben. A laboratóriumunkban rendelkezésre álló autoimmun arthritis modell (PGIA) segítségével vizsgáljuk, hogy indukálható-e tolerancia peptid(autoantigén)-nanopartikulum komplexszel történő oltással a betegség enyhítésére/megszüntetésére. Vizsgáljuk a tolerancia indukció hátterében álló celluláris és molekuláris mechanizmusokat.

.

Az immunvédekezés legősibb módja a veleszületett védekezési formák közül a fagocitózis, mely különböző működési módokon valósul meg. A munka célja gerinctelen állatmodellekben az egyes fagocita sejtek azonosítása, működési jellemzőinek meghatározása celluláris és molekuláris immunológiai módszerekkel.