TDK

Az angiográfiás vizsgálatot széles körben alkalmazzák koronária léziók, szűkületek súlyosságának megítélésére. Az elterjedtsége és az alkalmazásával kapcsolatos széles klinikai tapasztalatok ellenére az angiográfiás vizsgálatok számos korlátja is ismert. A stenózisok ischémiás jelentősége direkt, invazív, intrakoronáriás nyomásmérés (FFR) segítségével pontosítható, így a culprit lézió pontosabban azonosítható, és a hemodinamikalag nem jelentős szűkületek angioplasztikája elkerülhető. A digitális angiográfiából épített 3D rekonstrukció pontosíthatja a kialakított szűkületek mértékének meghatározását. Az így létrehozott modellekben az áramlási és nyomási értékek szimulálásával virtuális FFR értéket meghatározása lehetséges. A vizsgálat célkitűzése invazív FFR meghatározáson átesett betegek koronária angiográfiás felvételek segítségével történő modellezése és az eredmények összevetése.

Társtémavezető: Dr. Tamás Andrea

A hipofízis adenilát cikláz aktiváló polipeptid (PACAP) egy multifunkcionális neuropeptid, amely kardioprotektív hatását számos állatkísérletben bizonyították már. Munkacsoportunk korábbi vizsgálatában kimutatta a PAC1-receptor jelenlétét humán pitvari fülcséből származó szívizom mintában, valamint szignifikánsan magasabb PACAP-38-LI és PACAP-27-LI szinteket detektáltunk szívizomzatból származó szöveti mintákban az ischaemiás szívbetegeknél a billentyűbetegekhez képest. Az elmúlt évtizedek állatkísérletes eredményei alapján feltételezzük, hogy a PACAP antiapoptotikus hatásán keresztül képes az ischaemiás károsodásokkal szemben védő hatást kifejteni. Mindemellett több vizsgálat bizonyította már, hogy a PACAP és a szívelégtelenség súlyossága között szignifikáns korreláció lehet, emellett mint antiapoptotikus fehérje befolyásolhatja a szívelégtelenség progresszióját. Mindezek alapján kutatásunkban egyrészt ischaemiás hátterű kardiológiai kórképekben (akut myocardialis infarktus, ischaemiás szívbetegség), másrészt szívelégtelenségben vizsgáljuk a szérum PACAP szinteket, illetve azok változását a különböző terápiák hatására. Standardizáljuk humán plazmában a PACAP koncentrációmérést ELISA módszer segítségével. Ezen vizsgálatok segítségével egyre többet tudhatunk meg a PACAP kardiovaszkuláris betegségek patomechanizmusában és progressziójában betöltött pontosabb szerepéről, és ezáltal a későbbiekben akár egy potenciális biomarkerré is válhat.

Társtémavezető: Dr. Tamás Andrea

A hipofízis adenilát cikláz aktiváló polipeptid (PACAP) egy multifunkcionális neuropeptid, amely kardioprotektív hatását számos állatkísérletben bizonyították már. Vizsgálatunkban pitvarfibrilláció miatt katéterabláción áteső betegekben vizsgáljuk a PACAP-szérumszint változásait a perioperatív időszakban és középtávú utánkövetés során.

Egyre több adat van arra, hogy a jobb kamra korai funkcionális károsodása, melyet speckle tracking alapú strain echokardiográfiával szenzitív módon vizsgálhatunk, prognosztikus szerepű a jobb szívfél terhelésével járó kórállapotokban, így pulmonalis hypertoniában. A klinikánkon PAH szűrés céljából echokardiográfián áteső sclerodermás betegek jobb kamrai strainjének vizsgálatával ezt az összefüggést értékelhetjük egy veszélyeztetett betegpopulációban.

A koszorúér-szűkület diagnosztikájára többféle módszer áll rendelkezésre, ezeknek a szűkület haemodinamikai relevanciájának kimutatása limitált. A legjelentősebb fejlesztési igényt és irányt azon technikák jelentik, amelyek teljesen non-invazív módon virtuális frakcionált áramlási rezerv (vFFR) kiszámításával a koszorúér-angiogram háromdimenziós rekonstrukciójáról, invazív nyomásmérő drót használata nélkül határozzák meg az FFR értékét. A koszorúér háromdimenziós (3D) geometriáját a coronarographiából 3D rekonstrukciós szoftverrel tudjuk elemezni. A numerikus áramlástani szimuláció (CFD) az érstruktúrák 3D rekonstrukcióját követően áramlástani tulajdonságok átfogó, in silico vizsgálatát teszi lehetővé. A meglévő vizsgálati adatok mellett feltételezhető, hogy a koronária szakaszok CFD vizsgálata olyan, eddig ismeretlen áramlástani paraméterek kimutatását eredményezi, mely fontos a plakk progresszió szempontjából.

A myokardiális infarctus kezelésében az intervencionális úton történő revaszkularizáció egyeduralkodó jelentőségűvé vált. A korai revaszkularizációs ellátás érdekében országos katéteres laborokból álló hálózat került kialakításra. A myokardiális infarktuson átesett betegek klinikai jellemzőit a Nemzeti Szívinfarktus regiszter rögzíti. Célkitűzésünk a regiszter adatainak felhasználával obszervációs klinikai vizsgálatok végése az infarktusos betegek prognózisát befolyásoló faktorok azonosítására.

Ellentmondásos a miokardiumban termelődő nitrogén-monoxid (NO) szerepe a szívizom-kontraktilitás szabályozásában. Az NO szintézisét az NO-szintetáz (NOS) enzimek végzik, miközben L-argininből L-citrullint hoznak létre. Kísérleteinkben arra keresünk választ, hogy fiziológiás viszonyok között a neuronális típusú NOS (nNOS, NOS1) és az endothelialis típusú NOS (eNOS, NOS3) miként befolyásolja a szív kontraktilis erejét, valamint a termelődő NO milyen jelátviteli mechanizmusokon keresztül fejti ki hatását.

Társtémavezető: Dr. Vida Róbert

A posztoperatív pitvarfibrilláció (POAF) egy jelentős komplikációja a szívsebészeti beavatkozásoknak, mely befolyásolja a páciens életminőségét és az egészségügyi ellátórendszer leterheltségét is. Ennek eredményeképp a prevenciós metodikák feltérképezése a POAF esetében fontos területe lett a kutatásoknak. A POAF gyakorisága szívsebészeti beavatkozásokat követően 20-40% közé tehető. Jelen kutatásunk célja a preoperatív gyógyszeres terápia és célzott prevenciós terápia feltérképezése, protektív hatásának tisztázása. A Klinikánkon elvégzett retrospektív betegdokumentáció vizsgálatával célunk a preoperatív gyógyszeres terápia eredményességének és biztonságosságának tisztázása a POAF szempontjából. Eközben szeretnénk meghatározni a gyógyszerészek szerepét a betegek gyógyszeres terápiájának optimalizálása során.

A preoperatív gyógyszeres terápia a POAF előfordulásának csökkentésének lehetséges módjaként jelent meg. Egyes gyógyszerek, mint például a β-blokkolók, az amiodaron és a magnézium ígéretesnek bizonyultak a pitvarfibrilláció megelőzésében, műtét előtti megfelelő alkalmazás esetén. Mindazonáltal ezeknek a gyógyszereknek az optimális kiválasztása, adagolása és időzítése továbbra is folyamatosan a kutatások tárgyát képezik.

Ezenkívül a gyógyszerészek döntő szerepet játszanak a gyógyszeres terápia, és ezen belül a preoperatív gyógyszerek kezelésében, megfelelő használatuk biztosításában, valamint a lehetséges gyógyszerkölcsönhatások vagy mellékhatások minimalizálásában. A gyógyszeres terápia terén szerzett szakértelmük és az egészségügyi teammel együttműködő megközelítésük jelentősen hozzájárulhat a preoperatív gyógyszeres terápia sikeréhez, amely a POAF elleni igen fontos preventív módszer.

A reaktív oxigén származékok (ROS) fokozott termelődése fontos szerepet játszik a szívelégtelenség patogenezisében. Azonban a ROS, mint jelátviteli molekula, a szív fiziológiás folyamatainak összehangolásában is részt vesz. Kísérleteinkben arra keresünk választ, hogy a miokardium endogén ROS produkciója milyen jelátviteli mechanizmusokon keresztül képes befolyásolni a szív pumpafunkcióját élettani viszonyok között.

Tartós hemodinamikai túlterhelés - mint pl. hipertónia - hatására jelentősen növekszik a bal kamra izomtömege. A hipertrófiás folyamat inicializálásában számos jelátvivő szerepét vetették fel (mitogén által aktivált proteinkinázok, kalcineurin, etc), melyek mechanikai feszítés hatására rendkívül gyorsan aktiválódnak. Feltételezhető, hogy a nagyszámú intracelluláris jel a transzkripciós faktorok szintjén integrálódik, melyek közvetlenül szabályozzák az ún. fetális gén programot. Tervezett munkánk során tisztázni kívánjuk a GATA-4, a nukleáris faktor (NF)-κB és a STAT3 transzkripciós faktorok szerepét a hipertrófiás folyamat irányításában. Eredményeink új ágensek létrehozását serkenthetik, melyek a transzkripciós faktorok specifikus gátlása révén csökkenthetik a hipertrófia fokát ill. hozzájárulhatnak a következményes szívelégtelenség kialakulásának kivédéséhez.

A krónikus szívelégtelenség kezelése megoldatlan. A cAMP–protein kináz A jelátviteli útvonalat aktiváló pozitív inotrop szerek, mint a béta-adrenerg agonisták és a foszfodiészteráz gátlók, rövidtávon dramatikus módon javítják a balkamra-funkciót és csökkentik a klinikai tüneteket, azonban hosszú távú alkalmazásuk rontja a betegek túlélési esélyeit. Munkánk célja a miokardiumból felszabaduló ún. kardiokinek funkcionális jelentőségének vizsgálata, az általuk aktivált jelátviteli utak azonosítása, a szívizom-kontraktilitás szabályozásában betöltött szerepük tisztázása. Reményeink szerint a karakterizálandó peptidek és jelátvivőik távlatilag a krónikus szívelégtelenség kezelésének hatékony farmakológiai eszközévé válhatnak.

Az akut miokardiális infarctus két típusát különíthetjük el az ST elevációs (STEMI), illetve az ST elevációval nem járó (NSTEMI) formát. A két típus patofiziológiai alapja, epidemiológiája, terápiás stratégiája (terápiás időablak) alapvetően különbözik. Míg a STEMI esetén a 90 percen belüli ellátás (perkután koronária intervenció vagy lízis) a kívánatos, addig az NSTEMI esetén az ajánlás a 24-72 órán belüli is lehet.

Világon és ezen belül Magyarországon is a szív- érrendszeri betegségek vezetik a halálozási statisztikákat. Az ateroszklerózis folyamatának igazolása, az artériák szerkezeti és funkcionális károsodásának mértéke az artériás stiffness paraméterek közvetlen mérésével széles körben alkalmazható eljárás. Munkánk célja, hogy a kardiovaszkuláris rizikó megítélésére korábban validált, alacsony költségű, non-invazív vizsgáló módszereket hasonlítsunk össze. Tanulmányunkban arra keressük a választ, hogy a fokozott kardiovaszkuláris kockázatot a "felhasználó barát" oszcillometriás, valamint MRI és echo-tracking módszerekkel meghatározott lokális, regionális és szisztémás paraméterek milyen értékkel jelzik. Kardiovaszkuláris betegségekben az artériás stiffness paraméterek mellett a koronária kálcium score (CCS) és az epikardiális zsírszöveti volumen (EFV) egyaránt független kardiovaszkuláris rizikófaktorként lettek definiálva. Munkánk során az artériás stiffness paraméterek mellett non-kontraszt szív CT és MRI paraméterek összefüggését is vizsgáljuk a kardiovaszkuláris rizikó megítélésében.

A krónikus szívelégtelenség kezelése megoldatlan. A közelmúltban mutattuk ki, hogy a miokardiumban termelődő apelin a természetben előforduló legpotensebb endogén pozitív inotrop anyagok közé tartozik. Kísérleteinkben arra keresünk választ, hogy az apelin milyen jelátviteli útvonalak révén képes fokozni a szívizom-kontraktilitást. A szív kontraktilis erejét szabályozó alternatív mechanizmusok megismerése új molekuláris célpontok azonosításához vezethet a szívelégtelenség hatékonyabb kezelése érdekében.

A krónikus szívelégtelenség kezelése megoldatlan. A miokardiumban termelődő endothelin-1 a természetben előforduló legpotensebb endogén pozitív inotrop anyagok közé tartozik. Kísérleteinkben arra keresünk választ, hogy az endothelin-1 milyen jelátviteli útvonalak révén képes fokozni a szívizom-kontraktilitást. A szív kontraktilis erejét szabályozó alternatív mechanizmusok megismerése új molekuláris célpontok azonosításához vezethet a szívelégtelenség hatékonyabb kezelése érdekében.

Társtémavezető: Dr. Tardi-Szabó Judit

A szívelégtelenség megtartott balkamra funkció melletti formája (diasztolés szívelégtelenség) irodalmi adatok alapján a betegek 50-54 %-ában fordul elő. A klinikai képet a gyakori, nehezen egyensúlyban tartható pitvarfibrilláció súlyosbítja. Az újabb vizsgálatok felvetik a pitvarok közötti ingerület vezetési késés (interatriális vezetészavar) kóroki szerepét. Elsődleges ingerkeltő (szinusz) csomó betegségben gyakori vezetési zavar, a klinikai gyakorlatban ritkán vizsgált és igazolt. A modern echocardiográfiás készülékek lehetőséget adnak ennek vizsgálatára. Az interatriális vezetéskésés megszüntetése megfelelően pozícionált szív pitvari elektród és szívingerlő készülék beültetésével megszüntethető. A pitvarfibrilláció megelőzése eszközös (pacemaker) ezen betegcsoportban ígéretes lehetőség.

Társtémavezető: Dr. Tardi-Szabó Judit

A beültethető szívingerlő készülékek defibrillátorok, reszinkronizációs eszközök beültetése magával hozta azok ellenőrzésének szükségességét. A klinikai ellenőrzés beültető centrumok által működtetett ambulanciákon történik. Ennek során alapvető a betegek fizikális vizsgálata, állapotuk felmérése, a beültetett készülék feletti bőrterület ellenőrzése. A készülék elektromos ellenőrzése számítógép alapú programozókon keresztül, telemetria segítségével történik, EKG ellenőrzés mellett. Új lehetőség a készülék elektromos és egyéb paramétereinek, a kimerülési tendenciának vezeték nélküli ambuláns ellenőrzése, mely vezeték nélkül nyert EKG-val együtt gyors, biztonságos utánkövetést tesz lehetővé.  A készülékek memóriakiterjesztése segíti a ritmuszavar analízist, a rövid és hosszútávú  készülék működés megítélését. A távoli ellenőrzés az ambuláns megjelenések számának csökkentésével költségcsökkentést és eseményfüggő eseti betegellátást tesz lehetővé.

A gyulladásos faktorok szerepe a plakk ruptura kialakulásában már több nagy nemzetközi vizsgálattal igazolt, azonban az egyes gyulladásos faktorok pontos szerepe, felhasználhatósága egy esetleges korai rizikóbecslésre a mai napig nem teljesen ismert. Vizsgálatunkban elektív és akut PCI-re kerülő betegtől veszünk többszörös vérmintát, melyből mikrogyöngy alapú immunoassay segítségével határozzuk meg az egyes anatómia pontokból, meghatározott időintervallumban levett plazma minták citokin és egyéb akut fázis fehérjék szintjét.

Társtémavezető: Dr. Kónyi Attila

Bevezetés: A BUDAPEST CRT upgrade vizsgálat eredményei alapján egyértelműen igazolódott, hogy csökkent szisztolés bal karma funkcióval  és jelentős arányú (20-40%)  kamrai ingerlést végző pacemakerrel elő betegek jelentősen profitálnak a kétkamrai, azaz biventirkuláris ingerlésből származó reszinkronizációból mortalitás és hospitalizáció terén.

A beültetett szívritmuszsabályozó rendszer felfejlesztése CRT készülékké az úgynevezett ‘CRT upgrade’ beavatkozás, mely során egy transzvénás bal kamrát ingerlő vezeték kerül bevezetése a sinus coronarius elektro-anatómaiai szempontból is megfelelő oldalágába.

Kutatás célja: A CRT upgrade általában komplex beavatkozás mely körültekintő preoperatív tervezést és operatív kivitelezést igényel.

• Fontos szempont lehet a már korábban beültetett elektródák extrakciójának szükségességének eldöntése is, mely azonban jelentősen növelheti a perioperatív rizikót.
• A bevatkozás során amennyiben nem áll rendelkezésre bal kamrai elektróda beültetéshez megfelelő sinus coronarius oldalág, úgynevezett ‘bail out’ helyzetben vezetőrendszeri ingerlési technikák alkalmazása is szóba jön a kardiális reszinkronizáicó elérése céljából. A különböző vezetőrendszeri ingerlési technikák szerepe tisztázandó CRT upgrade beavatkozások során.

A pitvarfibrilláció miatt végzett katéterablációs beavatkozások száma hazánban évről évre növekszik. Az eljárás során a pulmonalis vénák izolációját végezzük. Az elmúlt években a pulmonalis vénák izolációja rádiofrekvenciás abláció mellett cryoballonnal is széles körben elérhetővé vált. Mindemellett a radiofrekvenciás ablációk során elterjedtek az úgynevezett kontakt-erő mérésére alkalmas ablációs katéterek, melyekkel az eljárás hatékonysága fokozható. Vizsgálatunkban a Szívgyógyászati Klinikán, a cryoballonnal, illetve a kontakterő mérésre alkalmas radiofrekvenciás ablációs katéterekkel végzett beavatkozásokat hasonlítjuk össze.

Társtémavezető: Dr. Kupó Péter

A pitvarfibrilláció miatt végzett katéterablációs beavatkozások száma hazánban évről évre növekszik. Az eljárás során a pulmonalis vénák izolációját végezzük. Az elmúlt években a pulmonalis vénák izolációja rádiofrekvenciás abláció mellett cryoballonnal is széles körben elérhetővé vált. Vizsgálatunkban a Szívgyógyászati Klinikán, a két eltérő technikával végzett beavatkozásokat hasonlítjuk össze.

Társtémavezető: Dr. Debreceni Dorottya

Az elektorfiziológiai beavatkozások döntő része paroxysmalis supraventricularis tachycardiák miatt történik, melyek diagnosztikája és ablációja hagyományosan röntgen-átvilgítás mellett vezérelt, de az utóbbi években elterjedtté váltak a 3D elektroanatómiai térképezőrendszer-vezérelt, illetve az intacardialis ultrahang-vezérelt stratégiák is. Kutatásunkban a 3D térképezőrendszer vezérelt vs. intracardialis ultrahang vezérelt technikákat hasonlítjuk összes AVNRT-k miatt végzett AV csomó lassú pálya ablációk esetén.

Társtémavezető: Dr. Jánosi Kristóf

A pitvari flutterek kuratív kezelését a cavotricuspidalis istmus ablációja jelenti. Az abláció során többféle technikát is alkalmazhatunk: a hagyományos pontról-pontra történő ablációk mellett lehetőség van folyamatos, úgynevezett dragging technika alkalmazására is. Kutatásunkban a két technika proceduralis adatait vetjük össze. 

A készülék élettartama a programozott kimenő teljesítmény, a pacemaker impulzus jel szélességének, a beállított alapfrekvenciának, az ingerelt szívüregek számának, illetve az ingerlés-érzékelés arányának függvénye. Az automatikus küszöbinger (threshold) mérés funkció lehetőséget ad a mindenkori ingerlési energia minimalizálására, biztonságos, energiatakarékos ingerlést biztosítva a betegek számára. Az ilyen készülékkel élő betegek ambuláns után követéses betegellenőrzése során összehasonlítható az empirikus (tapasztalatok alapján végzett), illetve az automatikus programozás energia felhasználásának mértéke. Az automatikus küszöbinger ellenőrzés modellezése egyszerű módszer, mely a készülék programozóján keresztül noninvazíve valósítható meg.

A fizikai tevékenység során a szívteljesítmény fokozódás egyik összetevője a terhelés mértékével arányos, fizikai állóképesség függő szívütemszám emelkedés. Ennek elmaradása a fizikai teljesítőképesség jelentős csökkenését eredményezi klinikai állapotromlással. Ez az állapot a beültethető készülékek egyénre szabott programozásával megszüntethető. A frekvenciaválasz visszaállítására számos érzékelőt használtak. Jelenleg a fizikai mozgásérzékelő a legelterjedtebb. A hemodinamikai állapotot érzékelő szenzorok előnye a fizikaival szemben az, hogy élettani paraméterek alapján jelzik a terhelésfüggő szívütemszám emelkedés, illetve csökkenés szükségességét. Alkalmazásuk lehetőséget ad a szívelégtelen betegek terhelés adaptációjához, javíthatja az eszközös reszinkronizáció hatékonyságát.

Az új gyógyszerkibocsájtó stentek megjelenését követően is  stenten belüli visszaszűkülés az egyik fő probléma a PCI hosszútávú kimenetele szempontjából. A TDK munka során a hallgató a resztenózis részletes patofiziológiájával, az egyes rizikófaktorok jelentőségével ismerkedik meg. Kisérletes munka során mind prospektív, mind retrospektív vizsgálatot folytatunk a resztenózis pontos feltérképezése céljából, a fő hangsúlyt fektetve a diabetes betegpopuláció, illetve a prediabetikus állapot, mint rizikófaktor vizsgálatára.

Társtémavezető: Dr. Debreceni Dorottya

A pitvari flutterek kuratív terápiáját a cavotricuspidalis isthmus transzkatéteres ablációja jelenti. Hagyományosan ezek a beavatkozások röntgensugárzás-vezérelten történnek. Kutatásunkban az intracardialis ultrahang vezérelt, röntgensugárzás-mentes CTI ablációk megvalósíthatóságát, hatékonyságát és biztonságosságát vizsgáljuk.

Ezen téma szorosan kapcsolódik a citokin vizsgálatainkhoz, azonban ebben az esetben akut miokardiális infarktusos betegek PCI-je kapcsán eltávolított thrombus massza teljeskörű vizsgálatát (szövettani és mikrogyöngy alapú immunoassay) végezzük.

Társtémavezető: Dr. Debreceni Dorottya

A járulékosan vezető köteget fokozzák a hirtelen szívhalál rizikóját, emellett gyakran atrioventrikuláris reentry tachycardiák kialakulását segítik elő. A vizsgálatunk célja a Klinikánkon járulékos kötegvezetés miatt katéterabláción áteső betegek klinikai paramétereinek vizsgálata proceduralis adatakkal és a hosszútávú utánkövetés eredményeivel kiegészítve.

Társtémavezető: Dr. Debreceni Dorottya

Tüneteket, vagy bal kamra funkcióromlást okozó, gyakori kamrai extrasystolék esetén katéterabláció javasolt. A vizsgálatban célunk a Klinikánkon kamrai extrasystole miatt katéterabláción áteső betegek prospektív vizsgálata az abláció sikerarányát javító tényezők identifikálása érdekében.

A katéterablációs kezelések válogatott esetekben terhesség alatt is indokolttá válhatnak. Vizsgálatunkban az intézetünkben várandósság alatt katéterabláción átesett páciensek adatait elemezzük és vetjük össze a nemzetközi irodalomban tapasztaltakkal.

A preklinikai szívmegállás (OHCA) magas mortalitással járó kritikus állapot. A kockázati csoportok meghatározása és a klinikai kezelés szempontjából alapvető fontosságú azoknak a tulajdonságoknak a jellemzése, amelyek hajlamosak az OHCA-ra és negatívan befolyásolják a klinikai kimenetelt. Az elemzéshez szükséges adatokat a Magyar Miokardiális Infarktus Regiszterből (HUMIR) vettük. Elemezzük azokat a betegeket, akiket a miokardiális infarktus (MI) után OHCA-val és anélkül kezeltek a 2014-2017-ig, és akiknek koszorúér-angiográfiát végeztek. Többváltozós regressziós elemzéseket tervezünk a következő kérdések megválaszolására: Vannak-e különbségek MI-vel és OHCA-val rendelkező betegek jellemzőiben az OHCA nélküli MI-s betegekkel szemben? Vannak-e különbségek MI-vel és OHCA-val rendelkező betegek prognózisában az OHCA nélküli MI-betegekéhez képest? Az OHCA-val rendelkező MI betegek milyen tulajdonságai és jellemzői befolyásolják a mortalitást és a túlélést az OHCA nélkül szenvedő MI betegekhez képest? Befolyásolja-e a heti vagy munkanapok időösszetevője az OHCA-ban szenvedő MI betegek kezelését vagy eredményét?

A trombocitaaggregáció gátló kezelés hatékonyságának laboratóriumi monitorozása fontos paraméter a TAG kezelésben részesülő betegek esetében. Az aggregáció gátlására jelenleg három gyógyszercsoport áll rendelkezésünkre: aszpirin, P2Y12-receptor blokkolók, GPIIb/IIIa inhibitorok. Ezen együttes alkalmazása a hatásának mérésének speciális esete mivel az különböző hatásmechanizmus ellenére az együttes adás befolyásolhatja az tesztek eredményét. Laboratórium vizsgálataink során a kombinált kezelés dózis-hatás összefüggéseit vizsgáljuk.

Társtémavezető: Dr. Debreceni Dorottya

A témához kapcsolódás esetén a hallgató betekintést nyer az intervencionális kardiológia legmodernebb diagnosztikai eszközeinek működésébe, mindennapi használatába, indikációs területekbe. A kutatás fő irányvonala annak elemzése, hogy az egyes eszközök alkalmazása mennyiben javítja a terápiás beavatkozások sikerét, hosszútávú eredményeit.

A koszorúér elágazódásokat érintő sztenózisok intervenciója - mind a beavatkozás sikerességének, mind a hosszútávú eredmények szempontjából - rosszabb eredményt mutat, mint a bifurkációt nem érintő szakaszok terápiája. A TDK munka során a hallgató a lehetséges ellátási típusokat (1 vagy 2 stentes megoldások, dedikált bifurkációs stentek) vizsgálja a rövidtávú és hosszútávú eredmények alapján, retrospektív klinikai vizsgálat keretében.

Az irodalmi adatok alapján a 65 éves kor feletti betegeknél a társbetegségek miatt az MRI vizsgálatok igénye megduplázódott és exponenciális emelkedést mutat. Becslések szerint a betegek 50-75 %-ának lesz szüksége MRI vizsgálatra. A gyártók a növekvő igény miatt kifejlesztették az MR kondicionális, illetve MR „safe” (a vizsgálatot korlátlanul lehetővé tevő) elektronikus eszközöket. Jelenleg az 1,5 T (tesla) térerősségű rendszer használható. A mágneses erőtér azonban veszélyforrás is, emiatt a betegeknél elővizsgálatok szükségesek. Friss beültetés (6 héten belül), illetve hátrahagyott elektródok esetén a vizsgálat nem végezhető el. A hagyományos készülékkel élőknél az MR vizsgálat előtt a készülék vizsgálata szükséges a megfelelő működés igazolására.  Ezt követi a készülékek megfelelő programozása, majd a vizsgálat utáni ellenőrzés és az eredeti program visszaállítása.  MR kondicionális illetve MR „safe” készülékek esetére a gyártó ajánlása az irányadó.

A klasszikus, széles körben használt echokardiográfiás módszerek mellett az utóbbi években számos új, speciális technika (szöveti Doppler, strain, strain rate) került kifejlesztésre. Ezek segítségével vizsgáljuk a bal és jobb kamra valamint a pitvarok systolés és diasztolés funkcióját néhány jellegzetes, szívelégtelenséggel járó kórképben (scleroderma, COPD, restriktív cardiomyopathia, stb.). Az echokardiográfiás vizsgálatokat kiegészítjük biomarkerek (pl. NT-proBNP, galectin-3, VEGF) szintjének mérésével valamint a funkcionális kapacitás vizsgálatával (6 perces sétateszt, spiroergometria) is.

A gestatios diabetes (GDM) a terhességek mintegy 7-14%-ában fellépő complicatio, melynek kedvezőtlen anyai illetve magzatra gyakorolt hatásai jól ismertek (preeclampsia, placenta károsodása, koraszülés, születési rendellenességek). Vizsgálataink során célkitűzéseink között szerepel 18-40 év közötti primipara fiziológiás terhességet viselő, valamint gestatios diabetesben szenvedő személy echocardiographiás vizsgálata annak megítélésére, jelentkezik-e szívultrahanggal megítélhető változás a a kamrák és pitvarok systoles vagy diastolés functiojában akár még a terhességi cukorbetegség diagnosztikája előtt. Kutatásainkat az Arteriográf segítségével végzett artériás érfali merevség mérésével, valamint a vascularis és myocardialis dysfunctiot jelző biokémiai paraméterek (Nt-proBNP, TNF-alfa, PAI-1, ADMA, adiponectin) meghatározásával egészítjük ki.

A szívizom szöveti átépülési folyamatai (remodelláció) során a szív molekuláris programjában alapvető változások figyelhetők meg, mint az un. fetális génprogram aktivációja, a neurohumorális rendszer kisiklása, az öregedési folyamatok felgyorsulása, valamint a sejthalál változatos formáinak indukciója. A jelenleg uralkodó nézet szerint ezen génprogramok alapvetően fehérje alapú rendszerek irányítása alatt állnak (transzkripciós faktorok, kromatin módosító enzimek). Az emberi genom ~75% íródik át RNS-re, azonban csupán ~2%-a kódol fehérjéket. A nem-kódoló RNS-ek szerepének tisztázása intenzíven kutatott terület. A legfrissebb eredmények szerint az emberi genomról ~2000 mikroRNS és ~56000 hosszú nem-kódoló RNS íródik át. Vizsgálataink célja sejttípus és kontextusfüggő mikroRNS, hosszú nem-kódoló RNS és mRNS interakciók feltárása, melyek alapvető szerepet játszhatnak a szív remodellációs folyamataiban. Munkánk során in silico predikciót, in vitro sejtkultúrás vizsgálatokat, valamint in vivo betegségmodelleket kívánunk alkalmazni.

A szívműtétek, ezeken belül különösen a billentyű műtétek a postoperativ szakban fellépő ingerületvezetési zavarok emelkedett kockázatával járnak. A vizsgálat célja az ismert statisztikai kockázat individuális megjelenésének elemzése testfelszínről elvezetett, jelátlagolt elektrokardiogramok értékelése és azok klinikai kimenetellel való összevetése által.

A coronarographia során észlelt koronária léziók pontos identifikálása igen nagy jelentőséggel bír. Ugyanakkor a coronarographia során mindössze indirekt jeleket láthatunk a plakk természetét, illetve annak iszkémiás hatását illetően. Míg a nyomásmérő dróttal mért úgynevezett fractional flow reserve a szűkület funkcionális jelentőségét mutatja, addig az intravaszkuláris ultrahang (IVUS) és az optikai koherenciás tomográfia (OCT) a plakk összetételét, szövettani szintű karakterizálását teszi lehetősé, elkülönítve ezzel a stabil és instabil plakkokat.

A leggyakoribb tartós szívritmuszavar, azaz pitvarfibrilláció (PF) kezelése komplex szemléletet igényel. Tüneteket okozó PF esetén a sinus ritmus helyreállítását, illetve megtartását célzó ritmus-kontroll stratégia megvalósítása javasolt. Ritmus-kontroll leghatékonyabban katéterablációval biztosítható. A katéterabláció célja ebben a betegcsoportban a pulmonalis vénák elektromos értelembe történő izolációja (PVI) Vizsgálatunkban két eltérő technikával végzett PVI-k procedurális és utánkövetési adatait hasonlítjuk össze.

Világszerte az akut koronária szindróma (ACS) a harmadik leggyakoribb halálok 65 év felettiek körében. Ezen koszorúér betegségeken belül, Európában ma átlag minden hatodik férfi és hetedik nő infarctusban hal meg, míg az elmúlt 10 évben 30%-kal csökkent az ST-elevációs myocardialis infarctus gyakorisága, az ST-elevációval nem járó infarctus (NSTEMI) gyakorisága lényegesen nőtt. 
A PCI egy megbízható semi-invaziv eljárásnak bizonyult ezen kórképek esetében, de a magas életkor és a hozzá gyakran társuló komorbiditások limitálhatják a beavatkozás hasznát. Korábbi tanulmányok által mutatott alacsony sikereredmények és a beavatkozást követő gyakori komplikációk miatt. A témában publikált tanulmányok összegzésére a meta-analízis statisztikai módszere alkalmas, mely ezen túlmenően, lehetővé teszi az így létrehozott adatbázisban felmerülő̋ kérdések elemzését, valamint a kapott bizonyítékok és eredmények egységbe rendezését. 

Társtémavezető: Dr. Fusz Katalin

Jelenleg a EuroSCORE a világ egyik vezető pontrendszerei közé tartozik a szívsebészetben. A perioperatív kockázatbecslés nem csak a postoperatív mortalitás felmérésére alkalmas, hanem az adott centrum teljesítményének mérésére is alkalmas a pontrendszer alapján becsült, illetve a tényleges postoperatív mortalitás összevetésével. Témánkban, az osztályunkon történt esetek retrospektív vizsgálatával szeretnénk felmérni, a postoperatív mortalitást és morbiditást a rendelkezésre álló betegdokumentáció alapján. Vizsgálatunkban kitérünk a COVID-19 hatására a szívsebészeti betegek ellátására.

Társtémavezető: Dr. Szabó Dóra

Napjainkban egyre forrongóbb téma a sportkardiológia, hiszen a rendszeres kemény fizikai terhelésnek kitett „egészséges” fiatalok körében kialakult hirtelen szívhalál emelkedő incidenciát mutat, melynek hátterében sok esetben nem ismert kardiológiai kórképek állnak. Számos vizsgálat foglalkozott már a fiziológiásnak tartott sportszív illetve a pathologias kardiológiai kórképek vizsgálatával, és a detektált eltérések elkülönítésével. Kutatásunk során versenyszerűen sportoló fiatalokat vizsgálunk, különböző sportágakból. Speciális EKG, részletes echocardiographiai vizsgálatokat, továbbá spiroergometriai méréseket végzünk. Az esetleges kóros paraméterekkel rendelkező sportolókat szív MR vizsgálatra küldjük. Kutatásunk célja a különböző (statikus/ dinamikus terhelésű) sportágakban jeleskedő versenyzők eredményeinek összehasonlítása egymással, illetve az irodalmi adatokkal, valamint egy relatíve gyors szűrőmódszer kialakítása, mely alkalmazható lenne a mindennapi rutinban a sportolók szűrésénél.

Társtémavezető: Dr. Jánosi Kristóf

A pitvarfibrilláció a leggyakoribb szívritmuszavar. A ritmus-kontroll stratégia részeként a betegek egy részénél katéterablációt végzünk. Vizsgálatunkban perzisztens pitvarfibrilláció miatt pulmonalis vénaizoláción eső betegek klinikai paramétereit, proceduralis adatait és hosszútávú kimenetelét vizsgáljuk.

Társtémavezető: Dr. Jánosi Kristóf

A pitvarfibrilláció a leggyakoribb tartós szívritmuszavar. A hosszútávú ritmus-kontroll stratégia leghatékonyabban pitvarfibrilláció miatt végzett katéterablációval biztosítható. A beavatkozások során a pulmonalis vénák elektromos izolációját végezzük. Amennyiben katéterablációt követően a ritmuszavar recidivál, úgy ismételt elektrofiziológiai vizsgálat, illetve szükség esetén pulmonalis véna reizoláció indokolt. Vizsgálatunkban a pitvarfibrilláció miatt legalább 2 katéterezésen átesett páciensek procedurális adatait vizsgáljuk.

...

Társtémavezető: Dr. Jánosi Kristóf

A pitvarfibrilláció a leggyakoribb szívritmuszavar. A ritmus-kontroll stratégia részeként a betegek egy részénél katéterablációt végzünk. Vizsgálatunkban a katéterablációt megelőzően preproceduralis CT vizsgálaton áteső betegek procedurális adatait vetjük össze azon betegek procedurális adataival, akiknél nem történt a katéterabláció előtt képalkotó vizsgálat.

A pulmonális hypertónia heterogén eredetű és rossz prognózisú állapotokat foglal magában. A diagnózis és a kóreredt feltárása gyakran jobbszívfél katéterezés végzését teszi szükségessé. Az RHC során számos kisvérköri paraméter kerül meghatározásra. A project célja ezen paraméterek prognosztikai jelentőségének tisztázása klinikai követéses vizsgálatok segítségével.

Társtémavezető: Dr. Jánosi Kristóf

A pitvarfibrilláció kezelése során a leghatékonyabb ritmus-kontroll stratégia katéterablációval valósítható meg. Ezen beavatkozások hagyományosan röntgensugárzás-vezéreltek, de az elmúlt időszak technlógiai újításainak köszönhetően elérhetővé váltak az úgynevezett zéró-fluoroszkópos, azaz röntgensugárázást teljes mértékben nélkülöző technikák. Prospektív vizsgálatunkban a két technikával végzett katéterablációk procedurális adatait hasonlítjuk össze.

A balkamra systoles funkciója az ischaemiás szívbetegség kimenetelének egyik legfontosabb prediktora. Bár a bal kamra funkció becslésének arany standard módszere az MR vizsgálat, számos korlátja miatt a klinikai gyakorlatban az echokardiográfia sokkal elterjedtebb bedside módszer. Az új szívultrahangos technikák (TDI, strain, strain rate, speckle tracking) alkalmassá teszik a bal kamra systoles és diastoles funkciójának kvalitatív és kvantitatív elemzésére. Vizsgálatunkban összefüggéseket kerestünk a WMSI (17 szegmentumos modell alapján ) a globális longitudinális strain (GLS), az ejekciós frakció (EF) és további bal kamra systoles és diastoles funkciót jellemző paraméterek között. Célunk megtalálni azt a paramétert, amelyik a legjobban korrelál a bal kamra systoles és diastoles funkciójának változásával.

Társtémavezető: Dr. Debreceni Dorottya

A pitvarfibrilláció a leggyakoribb tartós szívritmuszavar. A leghatékonyabb hösszútávú ritmus-kontroll katéterablációval biztosítható. Katéterabláció során a pulmonalis vénák izolációja történik, mely többféle single-shoot eszközzel is megvalósítható. A vizsgálatunkban a cryoballonnal történő, valamint az elektroporációval történő katéterablációk procedurális adatait hasonlítjuk össze.

Az Európai Kardiológiai Társaság (ESC) aktuális irányelvei szerint, a szív mágneses rezonanciás vizsgálat (CMR) egy elengedhetetlen képalkotó eljárás a kardiomiopátiák diagnosztikájában. A szívizomzatot érintő morfológiai és strukturális elváltozások igazolása, valamint a szöveti eltérések karakterizálása lehetőséget nyújt a különböző etiológiák elkülönítésére, mely megalapozza az egyéni, betegségspecifikus terápia menedzsmentjét.

Társtémavezető: Dr. Kónyi Attila

Bevezetés: A szív vezetőrendszerének ingerlése (conduction system pacing - CSP) újszerű és forrongó terápiás modalitása a modern pacemaker terápiának. Mind az úgynevezett bal Tawara-szár területi ingerlési technikákkal, mind a His-területi ingerlési technikákkal a jobb- és bal kamra elektro-mechnaikus szinkróniáját igyekszünk megtartani kamrai ingerlés során is.

Kutatás célja: Magas kamrai ingerlési arány igénye esetén a különböző CSP technikák jelentős előnyt jelenthetnek szívelégtelenség és a kamrai remodelling megelőzésében.

A kutatás célja a fenti ingerlési technikák részleteiben történő vizsgálata a betegek prognózisának javítása céljából.

Társtémavezető: Dr. Kónyi Attila

Bevezetés: A szív vezetőrendszerének ingerlése (conduction system pacing - CSP) újszerű és forrongó terápiás modalitása a modern pacemaker terápiának. Mind az úgynevezett bal Tawara-szár területi ingerlési technikákkal, mind a His-területi ingerlési technikákkal a jobb- és bal karma elektro-mechnaikus szinkróniáját igyekszünk megtartani kamra-ingerlés során is. A CSP ingerlési modalitások, szisztolés szívelégtelenség, illetve struktúrális szívbetegség esetén is ígéretes eljárások reszinkronizációs szempontból is.

Kutatás célja: A vezetőrendszeri ingerlési technikák szerepe és indikációs köre jelenleg még nem tisztázott a szakmai irodalom adatai alapján reszinkronizációs indikációs körben. A kutatás célja a fenti terápiás modalitások szerepének feltárása szívelégtelenség és kardiális reszinkronizációs eszközös terápia hatékonyságának javítása érdekében.

Társtémavezető: Dr. Goják Ilona

A szívelégtelenség korunk egyik nagy betegsége, melynek ígéretes megoldása a reszinkronizációs pacemaker és ICD kezelés (CRT). Ez az eszközös beavatkozás a balkamra kóros összehúzódási mintájának (disszinkrónia) megszüntetését jelenti a beültetett három üregű (jobb pitvar, jobb kamra, balkamra) ingerlést, érzékelést biztosító, megfelelően programozott pacemaker/defibrillátor rendszer segítségével. A hatékony CRT kezelés alapja, a megfelelő beteg kiválasztás, az optimális gyógyszeres kezelés, a sikeres műtét (folyamatos biventrikuláris kamraingerlés) és az utánkövetés.

A szívritmus variabilitás elemzés egy EKG-alapú non-invazív módszer a vegetatív idegrendszer vizsgálatára. Az autonóm idegrendszer sokrétű összeköttetéseinek köszönhetően számos tényező befolyásolja a variabilitást. Ez egyrészt széles körű alkalmazhatóságot jelent, de ugyanakkor alacsony specificitást is. Ezért a tanulmány gondos megtervezésével, optimális technikai feltételekkel, az eredmények megfelelő értelmezésével vonhatunk le helyes következtetéseket. A téma felöleli mind a méréstechnikai, mind pedig a klinikai kutatást, akár más területekkel együttműködve.

Társtémavezető: Dr. Németh Marianna

A telemonitoring, a mikro elektronika, a távközlés és a komputertechnika robbanásszerű fejlődésével vált a beültetett elektronikus készülékkel élők új ellenőrzési lehetőségévé. A rendszer lényege egy antennával ellátott beültetett pacemaker/ICD/, egy adatátvivő, mely mobiltelefon hálózaton keresztül juttatja el az információt, adattároló, feldolgozó központba. Az adatok feldolgozását követően sms, internet kapcsolaton keresztül kerül az eredmény a kezelőorvoshoz. Időzített, illetve eseményfüggő üzenetküldés lehetséges. Ennek alapján a működészavarok, ritmuszavarok korai felismerése, gyors, adekvát kezelése lehetséges. Új lehetőség a szívelégtelenség reszinkronizációs kezelésének távoli ellenőrzése. Javul a beteg biztonságérzete, ambuláns ellenőrzések száma csökkenthető, eseményfüggő ellenőrzés az adatok ismeretében válik szükségessé. A telemonitoring hatékonyságát, költségcsökkentő hatását nagy nemzetközi, multicentrikus tanulmányok igazolták.

A kurzus a perkután koronária intervenció indikációs körét tárgyalja, különös tekintettel az akut miokardiális infarktusra, illetve a következményesen kialakuló kardiogén shockra, ahol a teljes revaszkularizáció létjogosultsága a legnagyobb. Tárgyalásra kerülnek a különféle katéteres technikák, melyek mind a pontos lézió jellemzést segítő diagnosztika, mind az intervenció során segítségünkre vannak.

Az elmúlt évek során a transzradiális behatolás egyre elterjedtebbé vált a transzfemorális behatolással szemben coronaria intervenciók során. Több hátránya mellett (a. radialis mérete, a behatolás és feljutás nehézségei, hosszabb sugárexpozíció, valamint tanulási folyamat) a technikának számos előnye vált ismertté: kevesebb szövődmény (vérzés a behatolási kapu helyén, észlelt haematomák, kisebb transzfúzió igény), s a fentiekből adódóan irodalmi adatok által igazolt javuló mortalitási tényező. Célkitűzésünk a coronaria intervenciók során alkalmazott fenti technikák összehasonlítása különböző indikációs csoportokban.

Az ST-elevációval járó miokardiális infarktus (STEMI) kialakulása, illetve lefolyása során meghatározó szerepet játszanak egyes immunfolyamatok. Munkánk célja olyan új biomarkerek (citokinek, kemokinek) azonosítása, melyek segítségével nyomon követhetőek az egyes patofiziológiai folyamatok, a STEMI korai fázisában azonosíthatóvá válhatnak a legmagasabb kockázatú betegek.