Hormon-és gyógyszermaradványok vizeinkben

2018. augusztus 28.

2017-ben felmérték az emberi eredetű hormon- és gyógyszermaradványok jelenlétét a Zalában, a Kis-Balatonban és a Balatonban.

Az MTA Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézet (BLI) Adaptációs Neuroetológia Kutatócsoportja a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának Igazságügyi Orvostani Intézetében működő Toxikológiai Laboratóriumával együttműködve tavaly egy több hatóanyagcsoportra kiterjedő, felmérő jellegű mintavételeken, és azok műszeres vizsgálatán alapuló, egész évre kiterjedő gyógyszermaradvány felmérést végzett a Balaton Fejlesztési Tanács (BFT) megbízásából. E kutatások során a humán eredetű hormon- és gyógyszermaradványok jelenlétének felmérését végezték el a Zalában, a Kis-Balatonban és a Balatonban - tette közzé a jelentést honlapján a Magyar Tudományos Akadémia.

Mint írják, az utóbbi évtizedekben az európai társadalmakban végbement mélyreható változások okán (elöregedés, életmódbeli és táplálkozási szokások megváltozása, az automatizálódó társadalom miatt kialakuló pszichológiai problémák) az alkalmazott gyógyszercsoportok típusa és mennyisége is jelentősen változott. Ugyan a szennyvíztisztító technikák folyamatosan fejlődnek, a gyógyszerhatóanyagok teljes eltávolítása a tisztítási folyamat során a mai napig nem megoldott.

Mivel a tisztító műből elfolyó vizet a természetes vizek (patakok, folyók, tavak) fogadják be, a gyógyszermaradványok ezekben a felszíni vizekben is megjelennek. A szennyvíztisztítók kifolyójában a gyógyszerszennyezések koncentrációja általában tízszerese annak az értéknek, mint amit néhány kilométerrel lejjebb a befogadó folyókban lehet mérni. Ez a koncentrációcsökkenés az öntisztulás és a hígulás együttes eredménye. Ebből adódik, hogy a nagyobb vízhozamú folyókban (pl. Duna) általában alacsonyabb gyógyszerhatóanyag koncentrációkat mérhetünk, mint a kis vízhozamú, de sűrűn lakott területeken átfolyókban (pl. Sajó, Nádor csatorna, Zagyva stb.).

A 2017-es évben mind a Balatonra, mind a Zala folyóra nézve egy alapfelmérő mintagyűjtés történt június-november időszakban háromszori alkalommal. A Balaton esetében mind az északi, mind a déli parton 3-3 ponton, a partközelben végeztek mintavételezést. A Zala folyó esetében annak zalaegerszegi szakasza felett, a zalaegerszegi városi szennyvíztisztító telep vizének közvetlenül a Zalába engedésének helye alatt, a Kis-Balaton I-es és II-es ütemű vízvédelmi rendszere között, a Kis-Balaton vízvédelmi rendszer kifolyásánál pedig a Zala balatoni torkolatában végeztek mintavételeket.

A gyógyszermaradvány analízisek eredményei alapján elmondható, hogy a leggyakoribb és legnagyobb mértékű szennyezésekként az epilepszia-ellenes és az antidepresszáns terápiában alkalmazott karbamazepin, lamotrigine és cinolazepam hatóanyagok bizonyultak. A szennyezések hátterében a széleskörű felhasználás, a krónikus-terápiás alkalmazás és a közforgalomban kapható készítmények magas hatóanyag tartalma (200-500 mg/tabletta) állhat. A hormonok és szteroid hatású anyagok szennyezési értékei jól korrelálnak a korábbi években megjelent, részben a Balatonról szóló tanulmányokkal.

Majd minden hatóanyag esetében a zalaegerszegi városi szennyvíztisztító vízmű alatti mintavételi pontján figyelték meg a legmagasabb koncentrációs értékeket (pl.: 231 ng/L karbamazepin), amelyek átlagosan négyszer magasabbak voltak, mint a Zala felsőbb szakaszán megfigyeltek (pl.: 81 ng/L karbamazepin). Így elmondható, hogy a Zala folyóra jelentős terhelést gyakorol a zalaegerszegi városi szennyvíztisztító vízmű.

Az esetek döntő többségében ez a szennyezés látványosan csökkent a Balaton felé haladva, a Kis-Balaton I-es és II-es üteme közötti mintavételi ponton (pl.: 100 ng/L karbamazepin), a Zala torkolatánál (pl.: 17 ng/L karbamazepin) és a legközelebbi balatoni mintavételi ponton (Balatonlelle, pl.: 12 ng/L karbamazepin). A Kis-Balaton vízvédelmi rendszer jótékony hatású,   komoly vízminőség javító hatással rendelkezik. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy bizonyos gyógyszermaradvány koncentrációk a Kis-Balaton vízvédelmi rendszer fő részét kikerülő, annak alsó területére érkező Hévíz-lefolyó, Óberek-csatorna-, Felső-páhok, Csókakői-patak lefolyás rendszer beömlése magasságában jóval magasabbak. Ez egyértelműen arra utal, hogy direkt gyógyszer- és hormonmaradvány terhelés éri a Balaton keszthelyi medencéjét a hévízi hidrotermális gyógyászati centrumokból.

A Balaton vizéből általában kevesebb számú hatóanyag került detektálásra, mint a Zala folyó vizéből. Viszont itt is megfigyelhető, hogy a terhelés a nyári időszakban nagyobb, különösen látványos ez a révfülöpi szennyvíztisztító melletti mintapontról vett vízminták esetében.

Fontosnak tartják hangsúlyozni, hogy a kimutatott hatóanyagok nem akut szennyezésből származnak, hanem feltételezhetően folyamatosan kerültek, kerülnek a Balatonba, csak eddig a megfelelő érzékenységű analitikai módszerek hiányában nem rendelkeztek adatokkal a jelenlétükről. Ez a kis koncentrációjú, "krónikus" szennyezés főleg a vízgyűjtőn található szennyvíztisztítók elfolyó vizével valósul meg, de bizonyos esetekben az "eseti" és "közvetlen" szennyezés sem zárható ki.

Összességében a szennyezések mértéke az európai átlag körülinek mondható, ami sajnálatos, azonban várható jelenség, hiszen az emberi tevékenység óhatatlanul nyomot hagy a környezeten.

Forrás

weborvos.hu

Az elem már a listában van!
Nem tehet be a listába 5-nél több elemet!
Sikeresen mentve
Hiba a mentés során!