- tanévkezdő interjú dr. Czopf László megbízott oktatási dékánhelyettessel
A 2018-2019-es tanévet 705 elsőéves hallgató kezdi meg karunkon a legfrissebb adatok szerint. 198-an nyertek felvételt a magyar általános orvos szakra, 44-en a fogorvos szakra, a német programban összesen 184-en (általános orvos, fogorvos) kezdik meg tanulmányaikat, az angolban pedig 279-en (általános orvos, fogorvos és biotechnológia). A számok mögötti tartalomról, a tendenciákról, valamint a jövőbeni tervekről is beszélgettünk dr. Czopf László megbízott oktatási dékánhelyettessel.
Schweier Rita írása
- Az összesített adatokat látva hasonlóan alakult a tavalyi és az idei elsőéves hallgatók aránya. Úgy tűnik, a kar népszerűsége töretlen úgy a magyar nyelvű, mint az idegen nyelvű programokat illetően.
- Elégedett vagyok idén is mind a három tannyelvű felvételi eljárásunkkal. A magyar programmal azt szeretnénk képviselni, hogy az ország egyik fontos orvos-és fogorvos utánpótlást biztosító kara vagyunk, még akkor is, ha a hallgatóink zöme külföldi. Idegen tannyelvű programjainknál pedig arra törekedtünk - tekintettel oktatóink számára, nyelvtudására, valamint oktatótermeink befogadó képességére -, hogy az alapozó modulban a létszám egyelőre ne növekedjen. A hallgatói létszámnövelés akkor lesz megvalósítható, ha ehhez a Modern Városok Program általi infrastrukturális fejlesztések is hozzájárulnak. Ez fokozatosan történik majd, ahogyan ezt dr. Nyitrai Miklós dékán úr is megfogalmazta pályázatában.
A mennyiség helyett tehát jelenleg is a minőségre helyezzük a hangsúlyt, ennek ellenére a német programban részt vevő hallgatók létszáma nőtt: több német hallgató folytatja ugyanis nálunk a tanulmányait a másod-, vagy a harmadév után, és nem tér vissza Németországba. Az ottani egyetemek túlterheltsége miatt nem tudják őket megfelelő számban fogadni.
- Elmondható az, hogy minden szakra nagy volt a túljelentkezés?
- Igen. A külföldi hallgatók jelentkezési stratégiája nagyon különböző. A német hallgatók rendszerint egyszerre jelentkeznek az összes olyan magyarországi képzőhelyre, amely a német oktatást felajánlja, így a budapesti, a szegedi és a mi egyetemünkre is. Emiatt a felvételi eljárás tartalmaz bizonytalanságot, és lényegesen több jelentkezőnek kell kiküldenünk az értesítést a sikeres felvételiről, mint ahányan ténylegesen nálunk tanulnak majd. A túljelentkezés itt ötszörös, és többszörös az angol programban is. A túljelentkezés azért fontos, mert így a legjobbak közül tudunk választani. Ez egyrészt a hallgatók tanulmányi eredményességének záloga, másrészt hozzájárul az oktatás zökkenőmentességéhez, magas színvonalához.
- Lehet-e többet tenni azért, hogy a hallgatók számára még vonzóbb legyen a kar?
- Karunk és az egyetem is törekszik arra, hogy a felvételi eljárásban növeljük a hatékonyságot. A külföldi hallgatók verbuválása során dolgozunk a közvetítői rendszer bővítésén és erősítésén, továbbá olyan kritériumrendszer kidolgozásán, amely a jobb képességű, magasabb előképzettségű jelentkezőket részesíti előnyben. A nyelvi készségekről is egyre inkább meg kell győződnünk, hisz a középfokú angol nyelvtudás megszerzéséről szóló bizonyítvány nem minden esetben fedi a tényleges nyelvtudást, a nyelv használatának képességét. Ez pedig az alapozó modul tantárgyainak oktatását veszélyeztetheti, nehezítheti.
A magyar nyelvű képzésben fontos a gimnáziumokkal való aktív kapcsolattartás. Jelentkezőinket ezáltal már a felvételi eljárás megkezdése előtt magunkhoz köthetjük, és olyan személyes együttműködést alakíthatunk ki velük, amely megkönnyítheti a későbbi jelentkezést, kötődést és tanulást. Azt is biztosíthatjuk ezáltal, hogy nem Budapestre mennek továbbtanulni - ami egyébként régiónkban Pécs után a leggyakoribb irány -, hanem nálunk maradnak.
- Van-e a szakok népszerűségében, erősségében számottevő különbség?
- Természetesen adódnak különbségek. Az általános orvosi és a fogorvosi szakunkon biztonságban vagyunk, itt a túljelentkezés elegendő ahhoz, hogy a tehetséges hallgatók közül választhassunk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne teendőnk a továbbiakban is. A biotechnológia már jóval szűkebb kört érint, esetében más verbuválási stratégia érvényesül. A kari szinten már nem hozzánk tartozó, de testvérkarunknak tekinthető Gyógyszerésztudományi Kar jelentkezői körének további fejlesztéséhez is évek szükségesek még. A most szeptemberre tervezett német programjuk beindítása egyelőre nem járt sikerrel, ami részben a jelentkezők közvetítésén múlt, és a kapcsolatok megerősítésével megoldódhat majd.
Összességében elmondható, hogy a jelentkezéseket illetően igen kedvező, mondhatni elkényeztetett helyzetben vagyunk az egyetem többi karához és képzéséhez képest, de ezzel a kitüntetettséggel felelősen kell bánnunk.
- Fontos cél az is, hogy a végzetteket sikerüljön a karon tartani.
- Valóban, az oktatói és a klinikai orvosi utánpótlás kérdése komoly kihívást jelent. Ahhoz, hogy egy fiatal kolléga szándékot és vonzalmat érezzen az egyetemi oktatói pálya iránt, már egyetemista korában be kell kapcsolódnia a kar, az intézetek életébe. Ez jelenti részben a közéleti aktivitást - gondolok itt a Hallgatói Részönkormányzat tisztségviselőire, a Hallgatói Oktatásfejlesztési Csoport tagjaira, a Pécsi Orvostanhallgatók Egyesületének önkénteseire, hallgatói mentorainkra, kulturális programjaink, valamint a különféle jótékonysági rendezvények szervezőire -, de leginkább a Tudományos Diákkörben és a Demonstrátori Diákkörben részt vevő hallgatók azok, akik a képzésük során fel tudják mérni, mennyire örülnének az oktatói, kutatói munkának, az egyetemi karriernek. A középiskolákkal való kapcsolattartás ezért is fontos. Minél hamarabb kialakul ugyanis a diákok kötődése a karhoz, annál inkább számolhatunk hosszabb távú elköteleződésükkel. Nekünk kell tehát olyan helyzetet teremtenünk és úgy gondoznunk a tehetségeket, hogy belőlük aztán jó egyetemi oktatók lehessenek.
- Természetesen ehhez szükség van karizmatikus oktatókra is.
- Dékánhelyettesi munkám kezdetén őszintén meglepett az, hogy mennyi kiváló oktatónk van. Tehetségük és motivációjuk megnyilvánul saját tárgyaik oktatásának szakmai és didaktikai vonatkozásában, de más területeken is, legyen az sport vagy művészet. A kar egyik legfontosabb feladata az, hogy egyéni motivációjukat támogassa, lehetőségeiket szélesítse. Kívánatos, hogy oktatóink nemzetközileg is elismertek legyenek, hisz ez jelzi és biztosítja korszerűségünket, egyben lehetőséget teremt az oktatócserékre is. Nem egy külföldre szakadt orvosunk, kutatónk és oktatónk életében elérkezik az a pillanat, amikor úgy érzi, visszatér a hazájába. Nagyon fontos az is, hogy előttük nyitott legyen az ajtónk, amin ha belépnek, az nem korlátozottságot és visszalépést jelent számukra.
- Sarkalatos, és nehezen megoldható kérdés a kiscsoportos oktatás megvalósítása, ami a külföldi egyetemeken is problémát jelent. Ehhez a megfelelő oktatói létszám mellett elegendő tanterem, és jól kialakított kórtermek is szükségeltetnek.
- Ez igen fontos cél, hiszen nagyon nehezen fogadható el például az, hogy egy anatómiai gyakorlaton a második sorban álljon a hallgató, és a többiek feje fölül, alig lásson rá a boncasztalra, vagy az, hogy a nagy csoportlétszám miatt ne juthasson a klinikai gyakorlatokon a betegek közelébe. Törekednünk kell arra, hogy a jelenlegi, nagyjából 24 fős hallgatói csoportok helyett a gyakorlati órákon ennél kevesebben legyenek. Középtávon reális célnak egyelőre a 12 fős csoportokban zajló gyakorlati oktatást tartom, de ennek megvalósítása komoly személyzeti és oktatásszervezési fejlesztést is igényel. A kórtermek általában kicsik, ez a betegek szempontjából előnyös, azonban az oktatásra nézve már nem. A 12 fős csoportokat tehát tovább kell osztani, az oktatói, segédoktatói létszámot pedig ennek arányában kell emelni. A Modern Városok program sokat segít abban, hogy közelebb kerüljünk a megoldáshoz, azonban a klinikákon is véghez kell vinni a fejlesztéseket, és más forrásból megteremteni a feltételeket.