Kovács L. Gábor, a PTE professzora rangos díjat vehetett át

2016. november 23.

 

 

Dr. Kovács L. Gábor laboratóriumi szakorvos, neuroendokrinológus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Pécsi Tudományegyetem Szentágothai János Kutatóközpontja elnöke, egyetemi tanár a metabolikus megbetegedések és a laboratóriumi diagnosztika módszereinek fejlesztése területén elért kimagasló eredményei, valamint a hazai és nemzetközi laboratóriumi medicina fejlődését jelentősen segítő szervezeti és szakmai újításai, kiváló tudományszervezői munkája elismeréseként Dr. Genersich Antal díjat vehetett át a napokban.

Életpálya:

1966-ban érettségizett, majd a Pécsi Orvostudományi Egyetemen szerzett orvosi diplomát 1972-ben. Az Élettani Intézet tanársegédje lett, majd 1976-ban átment a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Kórélettani Intézetébe. Itt előbb tanársegédként, majd 1980-tól adjunktusként, 1985-ben pedig egyetemi docensként dolgozott. Eközben 1977–1987-ben az Utrechti Egyetemen vett részt posztgraduális képzésen. 1987-ben kikerült az egyetemi környezetből, és a szombathelyi Markusovszky Kórház osztályvezető főorvosa lett. 1990-ben a kórház orvos-igazgatójává nevezték ki, ezt a tisztséget 1999-ig töltötte be, majd 2000-ig főigazgató főorvos volt. Emellett 1994-ben a POTE Egészségügyi Főiskolai Karán kapott főiskolai tanári kinevezést. 1995-ben egészségügyi menedzseri diplomát szerzett. 1997 és 2000 között a főiskola szombathelyi képzési központjának igazgatója volt. 1997-ben egyetemi tanári megbízást kapott. 2001-ben a főiskolai kar intézetigazgatója lett, majd 2004-ben a Pécsi Tudományegyetem Laboratóriumi Medicina Intézetének igazgatásával bízták meg. 1998 és 2001 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott.

1980-ban védte meg az orvostudományok kandidátusi, 1987-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA II. Számú Doktori Bizottsága, az Elméleti Orvostudományi Tudományos Bizottság és az Orvosi Diagnosztikai Tudományos Bizottság tagja lett. 1997 és 2004 között az MTA közgyűlési képviselője volt. 2004-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2010-ben pedig rendes tagjává. Ekkor a Pécsi Akadémiai Bizottság, az Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsa tagja lett, majd 2005-ben a Hálózati Tanácsba is bekerült. Akadémiai elismerése mellett 1992 és 1998 között, valamint 2004-től a Laboratóriumi Vizsgálatok Szakmai Kollégiumának elnöke. 1998 és 2005 között a Magyar Laboratóriumi Diagnosztikai Társaságot vezette, 2001-ben az Európai Laboratóriumi Szövetség elnökségi tagjává választották, 2007-ben a Magyar Akkreditációs Bizottság plénumának tagja lett. 2005-ben a Cseh Purkinje Orvostudományi Társaság, 2007-ben pedig a Horvát Klinikai Biokémiai Társaság is felvette tagjai sorába.

Munkássága:

Fő kutatási területei a neuroendokrinológia, a neuroimmunológia, valamint az endokrin rendszer és az idegrendszer kapcsolatának elemzése, e témakörön belül az idegrendszeri peptidek hatása a kísérletes kábítószer- és alkohol-hozzászokásokra. Itt a laboratóriumi paraméterek, a hormonok és az ingerület-átvitel kapcsolatát és kölcsönhatásait is vizsgálja.

Foglalkozik különböző szabályozó fehérjék, valamint neuropeptidek és modulátorok kölcsönhatásával, kutatásai során kimutatta, hogy a genetikai háttér és az anyagcserében részt vevő anyagok ( metabolitok ) jelentős szerepet játszanak az átvitel folyamatában, valamint zavarainak kialakulásában. Ennek fontossága, hogy a tömegspektrometria és a molekuláris genetika diagnosztikus módszereivel a korai kezelés lehetőségét biztosítsa egyes orvosi (szaporítási és újszülött-gyógyászati) folyamatokban és a zavarok során kialakuló helyzetekben. Jelentős eredménye, hogy érthetőbbé váltak a válsághelyzetben levő betegekben zajló patológiás folyamatok.

 

Részletek a Semmelweis Egyetem hírében

 

 

Az elem már a listában van!
Nem tehet be a listába 5-nél több elemet!
Sikeresen mentve
Hiba a mentés során!