-interjú Jenei Zoltánnal, a Pécsi Tudományegyetem kancellárjával
A Modern Városok Program keretében márciusban zárul az ajánlattételi határidő az orvoskart érintő két közbeszerzés tárgyában is. Az egyik az elméleti épület részleges felújítását és a hozzá kapcsolódó új oktatási és kutatási épületszárny építésének komplex tervezési és kivitelezési munkáit, valamint a komplex lebonyolítói, mérnök-tanácsadói, építési műszaki ellenőri és kockázatelemzési feladatok ellátását, és az ehhez kapcsolódó szolgáltatások nyújtását illeti, a másik az orvostechnikai eszközök beszerzésére vonatkozik. Az idei év első félévében további közbeszerzések is indulnak. Jenei Zoltánnal, a Pécsi Tudományegyetem kancellárjával értékeltük az eddig történteket, és taglaltuk a várható további lépéseket.
Schweier Rita írása
-Január végén bejárta a hír a sajtót, miszerint jó gazdálkodási eredménnyel zárta a tavalyi évet a Pécsi Tudományegyetem, a likviditás fenntartható volt, és az adósságot is lefaragták. Hogyan sikerült ezt elérni?
-Az egyetem költségvetési helyzete, a nyilvántartott adósságállomány csak egy jellemzője a gazdálkodásnak, ez alapjaiban egy sokkal összetettebb kérdés. Nem szeretném, ha abból önmagában valaki következtetést vonna le - ahogyan én sem tettem ezt két éve, amikor belefogtam a kancellári munkába - hogy a megelőző év végén két és félmilliárd forintnyi kifizetetlen számlája volt az egyetemnek. Gazdálkodási előfeltétel volt, hogy a tavalyi év végére tüntessük el a hiányt. Az volt a célom, hogy a gazdálkodásunk legyen stabil és hiteles. Ehhez szabályokat kellett alkotni, vissza kellett fogni a kiadási igényekből, és koncentrálni a bevételek felhasználására. Az első év végén már biztató jelei voltak annak, hogy jó úton járunk. Örülök, hogy a körülöttem lévő akadémiai és kancellári vezetők elhitték, hogy közösen kell változtatnunk a források felhasználásán. Egy ekkora szervezetnek a gazdálkodását azon lehet mérni, hogy a feladataihoz szükséges erőforrások miként viszonyulnak az alaptevékenységéhez. Ha a kettő között megvan az egyensúly, akkor szinte automatikusan előáll az adósságmentesség. A cél tehát önmagában nem a hiány eltüntetése volt, és nem az, hogy minden számlát sikerüljön rendezni - ezek inkább beugró feltételekként szerepeltek. Úgy is meg lehetett volna ezt oldani, hogy létszámot csökkentünk, a fejlesztéseket befagyasztjuk, a kiadások legmélyére nyúlunk, ám gazdálkodási szintű elégedettséget mindez nem eredményezett volna. A fokozatosság elvét tartottuk szem előtt, és azt a szempontot, hogy mindig akkora terhet rakjunk a szervezetre, amekkorát elbír, valamint próbáljunk a többletbevételekre koncentrálni. Úgy alakítsuk a pályázati aktivitást, úgy döntsünk a kiadások visszaszorításáról, hogy azok az alapküldetést ne érintsék. Nem romboltunk, hanem azt néztük meg, hogy milyen stratégiai döntéseket kell közösen hozni az akadémiai vezetéssel a magasabb szintű gazdálkodásért úgy, hogy közben a hiányt is eltüntessük. Arra lehet ráépíteni egy hatékony és erős piaci tárgyalási pozíciót, ha azt tudjuk mondani, hogy határidőre ki tudjuk fizetni a számláját annak, aki elvégzi számunkra a kért feladatot. Ez szerencsére sikerült.
-A gazdálkodási rendszer ugyanakkor jóval bürokratikusabbá vált, a kisebb volumenű eszközbeszerzések pedig nehézkessé.
-A belső gazdálkodási fegyelem miatt szükség volt jónéhány szabályzat megalkotására, figyelni kellett a rendelkezésre álló dokumentumokra, és lényeges volt az is, hogy a fenntartó részéről a különböző adatszolgáltatásokban hogyan teljesítünk. Egy költségvetési szerv működésének komoly jogszabályi kötöttségei vannak. Lehet ezt nem szeretni, lehet minősíteni, lehet kezdeményezni akár a módosítását is, azonban a betartása ezeknek a szabályoknak nem vitatható. Esetenként nehéz elmagyarázni azt, hogy egy kisebb értékű beszerzésnél is miért kell lefolytatni egy engedélyeztetési eljárást, vagy miért kell a korábban is szállított termékeket egy közbeszerzési eljárás eredményeként kiválasztani. Ez belső kommunikációs feladat is, mindenkinek be kell mutatnunk azt, hogy milyen törvényi környezetben dolgozunk, hogy az államtól kapott forrásokból, költségvetési szervként működünk. A belső adminisztráción ugyanakkor lehet változtatni, amennyiben rajtunk múlik az, hogy egyszerűbbek, rövidebbek legyenek bizonyos folyamatok. Ezeket a területeket át kell tekinteni, és saját hatáskörben a módosításokat végrehajtani. A cél az, hogy minden egyes szervezeti feladatnál ott jelenjen meg a döntés, ahol az a leghatékonyabban meghozható.
-Jelenleg 32 nyertes nemzetközi projektje van az egyetemnek, és 23 pályázat van elbírálás alatt. Mi rejlik a számok mögött?
-Nehéz a számokat minősíteni, és nem is hiszem, hogy érdemes, a statisztikát mindig óvatosan kezelem. Az egyetemeknek – ha fejleszteni akarnak - az uniós pályázatok felé kell elmozdulniuk. Ez már csak azért is helyes, hisz ezáltal a nemzeti költségvetést lehet tehermentesíteni, a forrásokat pedig más célokra felhasználni. Másrészt ezek a pályázatok olyan lehetőségeket nyitnak, amelyeket a későbbiekben már a közvetlen brüsszeli pályázati aktivitásnál is felhasználhatunk. Ebbe bele kell tanulni, és észre kell venni, hogy óriási a verseny nemcsak a nagy vidéki egyetemek között és a magyarországi felsőoktatáson belül, hanem nemzetközi szinten is. Ha jól meg tudunk egy tervet fogalmazni, ha látjuk, hogy ezek az elképzelések hogyan jelenhetnek meg a belső oktatási-kutatási világban, és ha hisszük azt, hogy ennek a térséghez kötődő gazdaságélénkítő ereje is van, akkor ezt nekünk alkalmazni kell. Nincs más út, minthogy felkészüljünk ezen pályázatok tartalmi-szakmai összeállítására, és tegyünk mögéjük megfelelő pályázati menedzsmentet. Ezek a pályázati kínálatok – bármelyik részét is érintik az operatív programnak – most még rendelkezésünkre állnak, de ez nem lesz sokáig így. Néhány évünk van a tanulásra, arra, hogy a lehető legnagyobb forrást célhoz kötötten megszerezzük, és képesek legyünk az indikátorok teljesítésére. Amennyiben ezen pályázatok kapcsán jól alakul az egyetem és a gazdasági szféra együttműködése, akkor annak már komoly visszaható ereje is lehet a foglalkoztatásban, a fiatalok megtartásában, jövőképük alakulásában, és ez a hosszú távú cél.
-Ez a 32+23 azért jó eredménynek minősíthető?
-Igen, bár nem lesz könnyű ennek a hátterét, a szervezési-adminisztrációs környezetét megteremteni. Szerencsére nincs szükség ösztönzésre, az akadémiai oldalról sok ötlet megfogalmazódik, a sorrendet a pályázati bizottságnak és az egyetem vezetésének kell közöttük felállítania.
-A 23 elbírálás alatt lévő pályázat milyen tematikát ölel fel?
-A többség egészségügyi kutatásokhoz kötődik. Igénye és elvárása az egyetemi vezetésnek az, hogy minden egyes karnak legyenek ötletei. Ezáltal megpróbáljuk befolyásolni a pályázat kiíróit is, szemléltetve, mi miben vagyunk jók. A pályázati kiírás már nagyon erős kötöttséget jelent, eltérni attól nehéz. A művészeti képzésnek például nem könnyű lehetőséget találni egy operatív programban, mivel a kiírás nem felel meg a számukra. Az orvosképzésnek, a kutatásfejlesztésnek ugyanakkor prioritása van nemcsak országosan, hanem a pécsi egyetemen belül is, ezen a területen záporoznak az ötletek.
-A karok közti versenyszellem előrevisz, avagy hátráltatóan hat?
-Az egyetem vezetőségének komoly felelőssége van abban, hogy kinyissa az esélyeket mindenki előtt, és segítse a karokat abban, hogy lássák a lehetőségeket, és ne ijedjenek meg a kihívásoktól. Mindeközben természetesen adódnak viták, konfliktusok, ám végül döntést kell hozni. Amikor ez megszületik, akkor már arra kell koncentrálniuk a szereplőknek, hogy hatékonyan megvalósíthassuk az elgondolásokat. A mi feladatunk az ötletek menedzselése, hogy a döntéshozó is támogasson bennünket. Lényeges kiemelnem, hogy egyre több olyan program van, amelyben a karok összefognak, és ez előrevisz minket egy erős, integrált egyetem képe felé. Ez mindenkinek az érdeke kell, hogy legyen.
-A Modern Városok Program 24 milliárdos egyetemi fejlesztésében több közbeszerzés ajánlattételi szakasza lezárul márciusban. Karunkat ebből kettő érinti: egyik az elméleti tömb részleges felújítására és a hozzá kapcsolódó új oktatási és kutatási épületszárny építésére, a másik az orvostechnikai eszközök beszerzésére vonatkozik. Mekkora csúszásra lehet számítani ezekkel kapcsolatosan?
-Én magam is jobban örültem volna, ha a 24 milliárd forint mögött tavaly év végére már szerződések vannak. Számos oka van annak, hogy ezt miért nem sikerült elérni, ezek közül kettőt említek: sok idő elment a belső egyeztetésekre, és a projekt volumenéből adódóan nem volt ennek hagyománya. Azt látni kell, hogy ezzel a 24 milliárd forinttal az egyetem hatalmas esélyt kapott, hogy az évek alatt felhalmozódott beruházási, ingatlanfejlesztési terheit enyhítse. Azt senki sem vitatta, hogy az orvostudományi képzésnek elsőbbséget kell élveznie nemcsak azért, mert ott van a legtöbb külföldi hallgató, hanem azért is, mert a jelenlegi oktatási, munkavégzési körülmények elfogadhatatlanok. Ha nem érkezik hozzánk a kormány 24 milliárd forintja, akkor csak kisebb mértékű felújításokat tudtunk volna elvégezni. Már túl vagyunk az előkészítésen, és minden testületi-szenátusi felhatalmazás megvan a megvalósításra vonatkozóan. A Miniszterelnökség engedélyével a tavalyi év végén sikerült kiírni a közbeszerzési eljárást első helyen az orvoskari programra, aminek van egy új ingatlan beruházási része, illetve a meglévő ingatlanok felújítása is szerepel benne. Remélem, hogy a közbeszerzési eljárás rövid időn belül lezárul. Abban kissé bizonytalan vagyok - ám emellett azért optimista is - hogy a piac képes lesz-e befogadni a tervünket. Oka ennek, hogy január elsejével komoly változások zajlottak nemcsak a minimálbér emelkedése miatt, hanem általánosan az építőiparban is. Remélem, hogy érvényes, és az általunk becsült keretbe beleférő ajánlatok érkeznek, és ki tudunk választani egy olyan partnert, akivel aztán megvalósítható lesz az elképzelésünk. Ezután egy nehéz másfél-két éves időszak következik az orvostudományi kar számára, hisz jön a „rombolás”, vele együtt az akadályok, nehéz lesz majd parkolni és közlekedni. Jelenleg azon dolgozunk, hogy eredményes legyen a közbeszerzési eljárás, valamint azon is, hogy ezt a 24 milliárd forintot minden egyes elemére lebontva lekössük közbeszerzésre. A versenyben látszik, hogy aki előbb találja meg a kivitelezőt, az jobban tud válogatni, és teheti ezt még kellő áron. Az idő tehát több szempontból is szorít minket.
-Korai még arról beszélni, hogy várhatóan mikorra készül el a felújított épülettömb és a hozzá tartozó új épületszárny?
-Ez függ a pályázók ajánlattételi csomagjaitól is, ám bízom abban, hogy az évzáró ünnepség végeztével a kivitelező belefoghat a munkába, és az őszi tanévkezdésre a komolyabb földmunkák lezárulnak. Erre most komoly esélyt látok.
-Az idei év első félévében további két közbeszerzés elindítását tervezik: egyik a Balassa Kollégiumot, a másik a Rákóczi úti Klinikai Központ T és C épületét érinti. Ezek előkészítése hol tart?
-Amikor összeállítottuk a menetrendet, akkor fontos volt az is, hogy a terhelhetőség határáig felállítsunk egy sorrendet. Annak egyértelmű volt a támogatása, hogy az orvoskar központi oktatási épülete elsőbbséget élvez. Jelenleg egy külön testület foglalkozik azzal, hogy a Klinikai Központ felújítása hogyan történjék. A korábbi tervek ötven százalékkal magasabb költségvetési hatással bírtak, mint ami fedezetként rendelkezésre állt, tehát vissza kellett lépni az elhelyezési-felújítási igényekből. Ma már reálisan látjuk a négy milliárd forint tartalmát, zajlik a közbeszerzési dokumentáció véglegesítése. A kollégiumok esetében lényeges volt a döntéselőkészítésben az, hogy lássuk a hallgatói önkormányzat igényeit is. Ezek összegyűltek, tehát a közbeszerzési eljárások itt is hamarosan indíthatókká válnak. A mostani állapotnak megfelelően szerintem az önmagában eredmény, hogy a tavalyi év végén tíz milliárd forintot le tudtunk kötni a 24 milliárdból, a következő félévben pedig remélem, hogy a teljes összeget sikerül lekötnünk.
-Többször megfogalmazta nyilatkozataiban célként azt, hogy sikerüljön elmozdulni a „vállalkozói egyetem” modellje felé, távlati célként pedig azt, hogy az egyetem a helyi gazdaság alakítójává váljon. Ez a folyamat miként halad?
-Nem látható ennek a vége, mert ha elérünk egy szintet, akkor ennek legjobb visszajelzése az, ha újabbnál újabb igények fogalmazódnak meg. A helyi gazdasági szféra szereplőivel, a kamara és az önkormányzat vezetőivel sokat beszélgetünk arról, hogy mi mindenen lenne fontos változtatni. Sok kritikát kapunk közösen annak kapcsán, hogy a városon belüli kommunikáció nem elég hatékony, a különböző fejlesztések nem összehangoltan működnek, nem tudjuk, hogy a másik szervezet milyen nagy beruházásban gondolkodik. Ebben az irányban már történt elmozdulás, nincsenek szigetszerű fejlesztések, és ebben a Modern Városok Program minket többszörösen is kötelez. Nem fordulhat elő például az, hogy olyan fejlesztések indulnak, amelyekhez nem kapcsolódik egy közlekedési infrastruktúra fejlesztési program. Nehéz arra bárkinek ígéretet tenni, hogy ha elindítjuk a közbeszerzési eljárásokat, akkor a helyi gazdasági szféra szereplői előnyt élveznek, mert ezt a közbeszerzési törvény nem támogatja. Ettől függetlenül nagyon remélem, hogy amikor a győztesek meglesznek, akkor a kivitelezésben a lehető legnagyobb arányban szerepelnek a helyiek. Az is nagyon fontos, hogy ahogyan haladunk előre a hallgatói létszámemelésben, úgy a helyi szolgáltatóipar is élvezze ennek előnyeit. Ha sikerül az oktatás révén megfelelő, minőségi tudással rendelkező fiatalokat adnunk a helyi gazdaságnak, akkor ez a kapcsolat még szorosabbá válhat, a bizalom erősödhet. Onnantól nem érheti az a vád az egyetemet, hogy zárt, és nem tudni, mi történik a falai közt. Ez a térség tőlünk is várja a gazdasági csodát, a változást, a jövőkép alakítását, a kitörési pontok szemléltetését. Ez teljességgel érthető is, hisz ha nem tudjuk a gazdaság fellendülését generálni, akkor előbb-utóbb hallgatóink sem lesznek. Ha ezt az egymásra utaltságot mindenki felismeri, és a saját szervezeti érdekeiből visszavesz - a térség szükségletét szem előtt tartva - akkor az eredmény magától értetődő lesz. Ehhez folyamatos kommunikáció, egyeztetés szükséges, és a korábbiaktól eltérő álláspont. Ami a kancelláriára eső feladat ebben a folyamatban - akár a gazdasági társasági együttműködésben, akár a szolgáltató képességben, vagy a helyi partnerek bevonásában – azt én teljesíteni fogom, abban nem lesz lemaradás.
-Mennyire zajlik párhuzamban a hallgatói és az oktatói létszám növelése a komplex beruházási programmal?
-Van a projektirányító bizottságnak egy, az oktatási erőforrással foglalkozó belső csapata, amit dr. Berke Gyula rektorhelyettes vezet. Ezt a kérdést párhuzamban vizsgáltuk elejétől fogva az infrastrukturális fejlesztésekkel. Született egy szenátusi döntés is arról, hogy a feltételeket ehhez meg kell teremteni, és a költségvetésben el kell különíteni egy pénzügyi alapot arra, hogy szükség esetén a hallgatói létszám emelkedésével tartson lépést az oktatói is. Már csak azért is, hisz a hallgatók a pénzükért minőséget akarnak, számukra tehát a megfelelő szolgáltatást kell nyújtani. Nem fordulhat elő az, hogy a több nyelven előadni és tanítani képes hátteret nem teremtjük meg.