Hírek

Egyéb hírek - 2017. március 16, csütörtök

25 éves jubileumát ünnepli a Pécsi Orvostanhallgatók Egyesülete

A HuMSIRC ezen a tavaszon ünnepli fennállásának 25. évfordulóját. Ez alkalomból a hétvégén ünnepi programsorozatot szervez, amelyre szeretettel várja az egyesület korábbi és jelenlegi tagjait is.

Részletes program

2017. március 18. (szombat):

  • 09:30 – 13:00  Teddy Maci Családi Nap
  • 14:00 – 16:30  Közgyűlés (jelenlegi tagok számára)
  • 19:00 – 01:00  Gálaest

2017. március 19. (vasárnap):

  • 10:00 – 13:00  Egyetemi túra (MediSkillsLab, Science Building)

A rendezvény helyszíne: a PTE Általános Orvostudományi Karának Dr. Romhányi György aulája (7624 Pécs, Szigeti út 12.)

Kérjük, részvételi szándékát jelezze az on-line regisztrációs lap kitöltésével.

A rendezvénnyel kapcsolatban bővebb információ kérhető:

E-mail: pecs@humsirc.hu

Tel: +3620/2919214

 

A jubileum kapcsán szeretettel ajánljuk figyelmükbe a Magyar Orvostanhallgatók Egyesületének pécsi tisztségviselőivel tavaly novemberben készült beszélgetésünket.

„ Úgy működünk, akár az emberi szervezet, egységes egészként” - beszélgetés a Magyar Orvostanhallgatók Egyesületének pécsi tisztségviselőivel

 

Két éve dolgoznak a Szigeti úti alagsorban, egy szűk kis szobában. Nem könnyű eligazodni az iratok, a dobozok és a plüss mackók sokaságában, ők mégis előzékenyen segítik a hozzájuk érkező hallgatókat. A HuMSIRC Iroda ajtaján ugyan nem szerepel nyitvatartási idő, de mindig ott vannak, ha szükség van rájuk.

 

A Magyar Orvostanhallgatók Egyesülete a magyar medikusok érdekében alapított társadalmi szervezet, melynek Pécsi Helyi Bizottságát 1991-ben vette nyilvántartásába a Baranya Megyei Bíróság. A MOE Pécsi Helyi Bizottsága 1999-ben megkapta a közhasznú szervezeti fokozatot, így mint közérdekű céllal működő, nem nyereségérdekelt társadalmi szervezet végzi azóta is tevékenységét, ami egyrészt a nemzetközi csereprogramok szervezéséből, másrészt a prevenciós munkából áll.

A helyi tisztségviselők közül Rozanovic Martin elnök és Gaszler Péter gazdasági elnökhelyettes sürgölődnek az irodában a külföldi hallgatók körül, akik jelenlétemkor azért toppantak be hozzájuk, hogy pontjaikat beirattassák.

 

-Milyen pontokat adminisztráltak?

R.M.:-Idén új rendszer szerint dolgozunk, amihez az egyik lelkes elnökségi tagunk készített egy taglista füzetet is. Oka ennek az, hogy olyan hír járta, miszerint korrupt a rendszerünk, problémás a pontok kezelése. A pecsétes taglista füzetünk segít abban, hogy objektívebb lehessen mindez. Jegyezzük, ha valaki részt vett egy-egy programunkon, ezt pecséttel is alátámasztjuk, így csak az kap pontot, aki valóban jelen volt és dolgozott is az illető eseményen. A pontokat a prevenciós rendezvényeken való önkéntes részvételért adjuk, ezeket aztán beválthatják csereprogramokra.

-Mióta tölti be az elnöki posztot?

R.M.:-Tavaly óta. Örülök annak, hogy nagyon jó csapattal dolgozom, asszisztensekkel és koordinátorokkal együtt jelenleg 15-20 fős a létszámunk. Ez azért változó, mert előfordul, hogy lemond valaki, és nem biztos, hogy találunk a helyére más vállalkozót. A csapatmunka nálunk ténylegesen csapatmunkát jelent, ha például egészségnapot szervezünk, abban mindenki részt vesz. Úgy működünk, akár az emberi szervezet, egységes egészként, azaz ha egyikünk elindul, szól a többieknek is, és ők is mennek utána. Nyitottak vagyunk minden ötletre, örülünk, ha a hallgatók kreatívak. Most például azon törjük a fejünket, hogy milyen jó lenne egy „egészség kirándulást” szervezni a TV-toronyig.

-Hogyan képzeljem az elnök irányító szerepét?

R.M.:-Én vagyok az, aki beírja a naptárunkba a programokat, igyekszem követni, ki, mit, hol szervez. Azon vagyok, hogy kitöltsem a kommunikációs hiátusokat, tartom a kapcsolatot helyben dr. Duga Zsófiával, aki az egyetemi összekötőnk, Czopf dékánhelyettes úrral, valamint az ügyvédnőnkkel, és az országos szervezettel. Figyelek arra is, hogy van-e folyamatában utánpótlás, azaz ha kiesik valaki, legyen ember, aki továbbviszi a munkáját. Szerencsére ügyelnek erre tisztségviselő társaim is, időben betanítják utódaikat. Idén az AIDS-prevenciónál küzdöttünk egy darabig azzal, hogy nem volt segítőnk, végül az egyik volt helyettes elvállalta erre az évre a feladatot. Bízom benne, hogy beleszeret, és marad a későbbiekben is. Az önkéntes munkának ez a „szerelem” a mozgatórugója.

-Azért ez jó hír, hogy vannak ilyen „szerelmes típusok”!

-R.M.: /mosolyog – a szerk. / Igen, ugyanakkor az sem árt, ha kreatív, és nem mellesleg jó szervező is az illető. Eleinte nem gondoltam, hogy bennem is megvan ez a kettősség. Kezdetben tartottam a bírósággal és az ügyvédnővel való kommunikációtól, főleg a telefonos intézkedéstől. Aztán az egyesületi munka által sikerült leküzdenem a félelmeimet, rengeteget fejlődtem. Nagy kihívás volt számomra a Teddy Maci Családi Nap is, amit Kovács Patrícia doktornővel szerveztünk öt éve. Ma már büszke vagyok arra, hogy sikerült hagyománnyá tennünk, ahogyan az AIDS világnapot, vagy a Füstmentes napot is.

-Hogyan lett elnök?

R.M.:-Gyerekprogramot vezettem, az összes eseményen részt vettem, sokat dolgoztam. Idővel aztán egyre többen csapódtak hozzám, nagy ismeretségi körre tettem szert az egyetemen. Ezt látva a vezetőség egyszer csak megkeresett azzal, mi lenne, ha elvállalnám az elnökséget. Először elzárkóztam előle, mert nem hittem, hogy képes lennék rá, tudtam azt is, hogy sok feladattal jár, és nem éreztem magam elég érettnek mindehhez. Negyedéves koromra aztán felnőttebbé váltam, és már tudtam vállalni mindazt, ami ezzel a poszttal jár. Jelenleg ötödéves vagyok, és tudatosan keresem a potenciális utódjelölteket, mivel a hatodévben már szanaszét lesznek a gyakorlataim. Nehéz lesz megválni ettől a munkától, mert szeretem csinálni.

-A Teddy Maci Kórházas tapasztalatok serkentették arra, hogy orvosként is a gyerekekkel foglalkozzon majd?

R.M.:-Biztosan szerepe volt ennek is benne, de alapjaiban is úgy jöttem az egyetemre, hogy gyerekintenzíves leszek. Az utóbbi időben elcsábított a felnőtt intenzív, a traumatológia és az égéssebészeti intenzív, ott is TDK-zom. Nagyon érdekes téma, így egyelőre nem tudom, mit hoz a jövő, és a gyerekek avagy a felnőttek mellett teszem le végül a voksom.

 

Gaszler Péter gazdasági elnökhelyettes mindeközben sürög-forog a kassza körül, és rendezgeti a borítékból kilógó ötszázasokat.

 

-A gazdasági elnökhelyettesség mit jelent a hétköznapokban?

G.P.:-A tagdíj befizetésének koordinálását jelenti elsőrendűen, jelenleg 150 ember járul a „kasszához”. A létszám folyamatosan növekszik - tavaly 130-an, előtte 80-an voltak a tagjaink -  köszönhetően az angol és a német hallgatók bevonásának is. A munkámhoz hozzátartozik még a könyvelővel való kapcsolattartás, ami havi-kéthavi találkozót és megbeszélést jelent.

-A hallgatókat hogyan lehet a tagságra motiválni?

G.P.:-Főként az utazással, a cseregyakorlatok lehetőségével. Sokan kizárólag ezért vesznek részt a megelőző programokban, de szemléletformálásunk következtében szerencsére már jócskán akadnak olyanok is, akik látják és értik, hogy ezek a programok számukra is hasznosak. Nemcsak fontos információkra és tudásra tehetnek szert, hanem azok átadóivá is válhatnak, oktathatnak, segíthetnek, maguk is többek lesznek.

-Ön is ezért vállalta ezt a posztot?

G.P.:-Valójában igen, szeretek sok mindenben elmélyülni, gazdagodni, és érdekelnek is a gazdasági ügyek, szívesen foglalkozom ilyen jellegű kérdésekkel.

-Menedzser-orvosként találkozunk majd néhány év múlva?

G.P.:-/mosolyog – a szerk. / Azt azért nem hiszem, inkább a kutatásban képzelem el a jövőmet. Jelenleg az axonok növekedését irányító molekuláris gépezet vizsgálatával foglalkozom a Biofizikai Intézetben, az ún. cytoskeleton rendszernek a kutatására fókuszálok. Mivel ez a rendszer minden sejtünkben megtalálható és szerteágazó funkciókkal, károsodásokkal, betegségekkel lehet  összefüggésben, ezért ennek a vizsgálata a jövőben kamatozó lehet.

 

Péter elsiet, Martinnal folytatjuk a beszélgetést.

 

-A különféle megelőzési területek adottak voltak már, amikor a pécsi szervezet megkezdte a tevékenységét?

-Egyesületünk az Orvostanhallgatók Világszervezetének a része, ami a WHO-val szoros kapcsolatban van. Az alapstruktúra már létezett akkor, amikor Magyarország is kapcsolódott hozzá. A nehézség abban állt, hogy minden egyes területre embert találjanak, nevezetesen a drog, a dohányzás, az alkohol, a rák, az obesitas, valamint az AIDS és a szexuális úton terjedő betegségek megelőzésének témakörére. Ugyanakkor aki például addiktológiai pályára készült, az belátta, hogy sokat tanulhat a programból, hisz korán elkezdhet fiatalokkal foglalkozni, és a megelőzésre koncentrálni, amiről tudjuk, hogy jóval költséghatékonyabb, mint a betegségek kezelése.

-A megelőzés ágazatai közé bekerülhetett-e magyar specifikum, ami az itteni lakosságnak lehet hasznos?

-Helyi speciális ágazatunk nincsen, de egyéni kezdeményezéseink annál inkább. Ilyen például az, amikor kitaláljuk, hogy mozdítsuk meg a hallgatóinkat egy közös futásra vagy sétára. Előfordult, hogy egy gyakorlaton támadt ötletem. Az oktató érdekeseket mondott a dohányzás és a prosztatarák összefüggéseiről. A köztudatban a tüdőrákkal hozzuk kapcsolatba ezt a szenvedélybetegséget, holott számos egyéb megbetegedés okozója lehet. Ennek nyomán merült fel bennem egy olyan nap ötlete, amikor ebben a kérdéskörben tartanánk tájékoztató előadásokat az érdeklődőknek. Így van ezzel a többi hallgatótársam is, akik miután megismertek minket, megkeresnek a javaslataikkal. Fontos megemlítenem a Magyar Madártani Egyesülettel kötött megállapodásunkat is, aminek az a lényege, hogy madarászoktól hallgatunk biológiai témájú előadásokat. Terveink közé tartozik, hogy – hasonlóan a budapesti szervezethez – mi is kialakítunk egy emberi jogi szekciót, ami nem a diákok, hanem az orvostanhallgatók oktatásával foglalkozik. Kártérítési perekről, empátiáról, életvégi döntésekről lenne szó, csupa olyan fontos témáról, amiről kell, hogy tudomást szerezzenek a hallgatók, mielőtt kikerülnek a klinikákra. Örömteli, hogy egyre több az érdeklődő a programjainkon, amikbe a nagyközönséget is bevonjuk amellett, hogy az óvodától a gimnáziumig jelen vagyunk a legkülönfélébb korosztályok életében.

-A legutóbbi, a Pécs Plázában tartott egészségnapjukon hány embert sikerült szűrésre csábítaniuk?

-Kétszázötvenet legalább. Ez volt az eddigi legnépszerűbb, orvostanhallgatók által szervezett szűrőprogram. A másik igen nagy látogatottságú rendezvényünk a Teddy Maci Nap, amire a szülőkkel együtt több mint ezer-ezerötszáz kisgyerek jön el. Ezeken a találkozókon is zajlik szűrés, úgy látom, hogy az egészségfejlesztésben nagy jövő van.

 

Közben megérkezik Pető Judit obesitas koordinátor és Papp Kata obesitas prevenciós assist, így négyesben folytatjuk a beszélgetést.

 

-Hogyan kell elképzelni egy obesitas szűrőnapot? Önök lépnek oda az emberekhez, vagy maguktól érdeklődnek?

P.J.:-A Pécs Plázában négy csoportba osztottuk be azokat a hallgatókat, akiket sikerült bevonnunk a programunkba. Az egyik csoport azzal foglalatoskodott, hogy szórólapokat osztott az arra sétálóknak, míg a többiek a vérnyomás-, a vércukor-, és a testzsírmérő standunknál tevékenykedtek, és játszottak a gyerekekkel. Az emberek nagyon nyitottak és érdeklődőek voltak, odajöttek hozzánk, kérdezősködtek, örültek a lehetőségnek. Nagy örömünkre szolgál, hogy évről évre egyre nagyobb számban jelentkeznek angol illetve német programos hallgatók is a rendezvényeinkre. Amellett, hogy nagyban segítik a munkánkat, ők is profitálhatnak ebből, hisz gyakorolhatják a magyar nyelvet.

-Önnek miért fontos ezekben részt venni?

P.J.:-Ezeknek a rendezvényeknek a szervezése és lebonyolítása által én is fejlődhetek, sokat tanulok, amit aztán a jövőben hasznosíthatok. Nagyon jó érzés továbbá, hogy az emberektől, akiknek segítünk, rengeteg pozitív visszajelzést kapunk. Fontosnak tartom azt is, hogy minél szélesebb körben hívjuk fel a figyelmet az obesitas lehetséges szövődményeire, a magas vérnyomás betegségre és a diabéteszre is.

-Miért éppen ezt a munkacsoportot irányítja?

P.J.:-Az összes megelőzéssel foglalkozó terület közül ez az, ami engem a leginkább érdekel, ebbe fektetek a legszívesebben időt és energiát.

-Az asszisztensnek ugyanaz a feladata, mint a koordinátornak?

P.K.:-Nem teljesen. A koordinátor az, aki mindenre figyel, mindent felügyel, az asszisztens pedig általában egy alsóbb évfolyamos hallgató, aki a koordinátornál „tanul be”. Nálunk ez kivételes, mivel mindketten ötödévesek vagyunk. Ez nem egy alá-fölérendeltségi viszony, sokkal inkább az együttműködésen van a hangsúly, a feladatok megosztásán. A Pécs Plázában legutóbb segítettem az embereknek az eligazodásban, együtt mutattuk be, hogyan helyes vérnyomást, vércukrot mérni. Számomra azért fontos ebben a munkacsoportban dolgozni, mivel minden felmenőmnek volt diabétesze. Az életmódjukból eredően többféle betegséggel küzdenek a családtagjaim. Édesanyám is elhízott, ezért én különösen odafigyelek a táplálkozásomra és a sok mozgásra. A fiatalokat is erre serkentjük, ezért megyünk erről előadásokat tartani nekik.

-Mekkora a hatékonysága a tizenévesek körében ezeknek a tájékoztatóknak?

P.K.:-Nagyon jók a tapasztalataim. A lányok és a fiúk is adnak a megjelenésükre, és mivel sok minden kering a diétákról a világhálón, jobb, ha személyesen, a hivatalos álláspont szerint adunk nekik tanácsot. Ez nemcsak nekik fontos, hanem számunkra is jó tréning, hisz a későbbiekben magabiztosabbak lehetünk, ha a nagyközönség elé kell kiállnunk.

-Merre tovább, ha végeznek?

P.K.:-Engem a sebészet vonz leginkább, de határozott álláspontom még nincs.

P.J.:-A Bőrgyógyászati Klinikán TDK-zom jelenleg, a különböző biológiai terápiák hatásosságát vizsgáljuk melanoma malignumban. Sok terület érdekel, hogy milyen szakirányt választok, az a jövőben dől el.

-Közben keresik utódaikat is?

P.K.:-Már meg is vannak a kiszemeltjeink, szerencsére könnyű volt utódokat találni, egy negyedéves és egy másodéves hallgatót tanítunk be. Köszönhető ez annak is, hogy az elmúlt években nagyon megnőtt az egyesületünk iránt az érdeklődés, sokan jönnek vissza a külföldi cseregyakorlatokról is pozitív tapasztalatokkal.

-Milyen hatékonysággal dolgoznak együtt a magyar, a német és az angol programos hallgatók?

R.M.:-Czopf dékánhelyettes úr nagyszerű ötlete nyomán tavaly megkezdtük a falak lebontását a magyar, az angol és a német programos hallgatók között azáltal, hogy idegen nyelvű társainkat is bevontuk az események szervezésébe és lebonyolításába, illetve közvetlenül nekik is szervezünk angolul, illetve az idei évtől már németül is rendezvényeket. Ma már ott tartunk, hogy a város kéttannyelvű óvodáiban és iskoláiban a „mi zászlónk alatt” tartanak idegen nyelvű programokat a gyerekeknek az egészségmegőrzés témakörében. Természetesen ők is pályázhatnak a megszerzett pontokkal a cseregyakorlatos helyeinkre, és élnek is ezzel a lehetőséggel. Kiemelném, hogy ez mindannyiunk számára hatalmas lehetőség a kapcsolatszerzésre, a barátságok kialakítására, és mindez nagyban segítheti későbbi munkánk során a nemzetközi együttműködéseket is.

-Milyen a kapcsolatuk a többi orvostanhallgatói egyesülettel?

R.M.:-Az Orvostanhallgatók Szövetsége próbál mindenben a segítségünkre lenni. Konfliktusok természetesen vannak, de mindig sikerül megoldanunk a problémákat. Évente két-három konferencián szokott találkozni a négy orvosi egyetem hallgatói egyesülete, ezeken tapasztalatokat cserélünk, és betanítjuk egymást, ha tetszenek a másik kezdeményezései. A budapestiek a mi Teddy Macinkra „vevők”, mi pedig az ő emberi jogos szekciójukra, így elindul a közös munka. Nagyon hálásak vagyunk a mi egyetemünknek is, mert akármit kérünk, mindenhez megkapjuk a támogatást.

Hírarchívum