Hírek

Egyéb hírek - 2017. június 8, csütörtök

„Egészséges generációt nevelünk”

- interjú Dr. Mintál Tiborral, a Sportmedicina Tanszék vezetőjével

Fontos missziót végez a PTE ÁOK Sportmedicina Tanszéke, amely nem csupán az élsportolók egészségével és csúcsformába hozásával foglalkozik, hanem a testmozgás propagálása és az optimális formák megtalálása révén az egész társadalom egészségi állapotán kíván javítani. A tudományos karrierjén túl szép sportsikereket is magának tudható Dr. Mintál Tibor tanszékvezetővel beszélgettünk.

 

Stemler Miklós írása

 

Féléve létezik önálló formában a Sportmedicina tanszék, de nyilván jóval hosszabb ideje van jelen ez a diszcíplina a karon. Mit kell tudni az előzményekről, és miben jelent új lehetőségeket az önálló tanszéki forma?

Korábban a sportmedicina nem önálló tanszék formájában, hanem a Mozgásszervi Sebészeti Intézet, illetve később a Traumatológiai Klinika részeként volt jelen. Így, betagozódott formában a lehetőségek jóval korlátozottabbak voltak, nem álltak rendelkezésre sem a kellő anyagi, sem a személyi feltételek ahhoz, hogy valóban komoly tudományos munkát lehessen folytatni. Eközben viszont kialakult egy olyan közösség, amelynek tagjai ugyan különböző intézeti egységekhez tartoztak, ám hasonló célok mozgatták őket. Ebből született meg az önálló tanszék, amely már alkalmas keretet szolgáltat a komoly szakmai munkára, és úgy gondolom, hogy országos szinten is jól állunk a sportmedicina területén.

A sportmedicina szó hallatán elsőként valószínűleg az élsportolók egészségügyi támogatása jut a legtöbbek eszébe, ám a versenysport csupán egy szűk szelete a sportnak, amely általános társadalmi fenomén. Mi áll a Sportmedicina Tanszék fókuszában?

A sport elsősorban egy életfelfogást, életvitelt jelent. A sport egészével foglalkozunk a tanszéken, ami igen széleskörű tevékenységet foglal magában, hiszen a versenysport és a szabadidős sport markánsan más egészségügyi kihívásokat, problémákat rejt magában. A versenysport esetén a legfontosabb feladatunk, hogy a megengedett határokon belül segítsük a versenyzőket a lehető legjobb teljesítmény elérésében. A versenysportban mindenhol a világon jelentős anyagi források mozognak, és ma már elképzelhetetlen komolyabb teljesítmény felkészült egészségügyi háttércsapatok nélkül. Ennek részeként több helyi sportegyesülettel is közösen dolgozunk.

Legalább ennyire fontos a társadalmi vetület, hiszen a sport a legszélesebb körben alkalmazható gyógymódok egyike. Rengeteg betegséget lehet megelőzni és kezelni vele, legyen szó akár fizikális, akár pszichés elváltozásokról. E mellett a sportnak van egy szociális közösség formáló és megtartó ereje is. Aki valami oknál fogva alkalmatlan lesz a mozgásra, az kimarad, lemarad a társadalmi együttlétek bizonyos formáiról. Élsportolóból nyilván kevesebb van, ám miután róluk szólnak a hírek, elsősorban rájuk gondolunk a sport szó hallatán. Szabadidő sportolókkal viszont tele van a világ. Ezen a téren mind a prevenció, mind a terápia fontos, és bár természetesen jóval kevésbé látványos ez a fajta tevékenység, mint egy élsportoló támogatása, hosszú távon rendkívül nagy jelentőségű. Több komoly nemzetközi tanulmány is alátámasztja, hogy a sport prevencióként való alkalmazása jelentős nemzetgazdasági előnyökkel jár, hiszen a betegségek kezelése nem terheli meg az államkasszát. A sportra való ösztönzés tehát szintén része a munkáknak, ám fontos, hogy ez normális, egészséges keretek között történjen.

Mit jelentenek a normális, egészséges keretek?

Olyan protokollokat és programokat állítunk össze, amelyek mindenki számára elérhetővé teszik a sportot, emellett pedig azt is fontos meghatározni, hogy kinek mi az ideális és biztonságos mozgásforma. Nagyon örvendetes dolog például, ha valaki 40 évesen, mindenféle sportolói múlt nélkül dönt úgy, hogy mozogni szeretne, ám egyben kockázatos is. Ha mindenféle előzetes felkészítés nélkül vág bele, a megfelelő mozgásminták hiányában, úgy nagy a sérülés veszélye, és ha még ez nem is komoly, akkor is elmegy a kedve az egésztől. Bizonyos értelemben kézen kell fogni ezeket az embereket, és visszajelzést adni nekik, fontos, hogy tartós sikerélmény érje őket a sport kapcsán.

Mi tehet egy egyetemi tanszék ezen a téren?

Programokat, edzésformákat dolgozunk ki, orvos, gyógytornász szemlélettel, ahol nem a gyors siker az elsődleges szempont. Szerencsére vannak olyan munkatársaink, akik mind edzői, mind gyógytornászi végzettséggel bírnak, és ez a szinergia nagyon fontos a munkánk során.

Miközben a sport fontosságáról és hasznáról rengeteg szó esik, konkrét társadalmi programok épülnek rá, a lakosság fizikális kondíciója egyáltalán nem szívderítő sem nálunk, sem a fejlett világ túlnyomó részén. Rengeteg az elhízásból fakadó megbetegedés, a cukorbetegség, avagy a magas vérnyomás például népbetegségnek mondható. Ön hogy látja a helyzetet?

Ez egy nehéz kérdés, mi mindenképpen azon dolgozunk, hogy ez változzon. Jelen pillanatban elsősorban az utánpótlás korú sportolókat próbáljuk elérni, a Pécsi Sport Nonprofit Zrt.-vel több mint egy éve működünk együtt egy dietetikai programon, amelyben a Népegészségtani Intézet részéről is kapunk segítséget. A szülők bevonásával szemléletet próbálunk formálni, és most már kijelenthetjük, hogy erre megvan a fogadókészség is. Olyan ételek receptjeit osztjuk meg például, amelyek nem csak egészségesek, hanem ízletesek is. Ez egy hosszú folyamat, amely során rengeteg előítéletet kell lebontani, és több év kell ahhoz, hogy beérjen, ám a fiatal korosztály bevonása révén tartós eredményeket érhetünk el: egy olyan generáció nő fel, akinek ezek a dolgok már fontosak és természetesek lesznek.

Nem csak a versenysport esetében beszélhetünk üzleti érdekekről, hanem a „wellnessipar” kapcsán is: rengeteg kétes értékű táplálkozási tanács kering az interneten, és nem kevesen élnek ilyenekből, miközben az általuk javasolt diéták, étrendek akár károsak is lehetnek. Mit tudnak ezzel kezdeni?

Nem kívánom senkinek sem minősíteni a munkáját, ám egy dolgot fontos tisztán látni: mi üzleti érdekektől mentesen dolgozunk. Nem állunk kapcsolatban ilyen területre specializálódott cégekkel, csak tudományos szempontok befolyásolják a tevékenységünket. Az a célunk, hogy egy egészséges generációt neveljünk. Mindez egyébként jóval többről szól, mint a táplálkozás, fontos aspektus a mozgásszervi prevenció és a sportpszichológia is. Hosszútávú társadalmi haszonban vagyunk érdekeltek, nem rövid távú üzleti sikerben.

A versenysport sok esetben nem csak jótékony hatásokat hagy hátra, rengeteg egykori profi sportoló küzd makacs sérülésekkel és egyéb egészségügyi problémákkal pályafutása lezárulása után. Mennyiben tudnak segíteni ezen?

Itt a munkánk összeér az Ortopédiai Klinika munkájával, amellyel egyébként is közeli, szimbiotikus viszonyban állunk: én például miközben a Sportmedicina Tanszék vezetője vagyok, a klinikán vagyok részlegvezetői státuszban. Az ilyenfajta problémákon való segítés fontos részét képezi az orvosi praxisomnak, és itt is fontos a mozgásbarát szemlélet: azon dolgozunk, hogy a fájdalmak ellenére is lehetőség nyíljon a mozgás örömének újbóli megtapasztalására a sérültek számára, és biztonságos, hosszú távú sportolási alternatívát nyújtva. Fontos és örömteli fejlemény volt a közelmúltban egy félmilliárd forint értékű GINOP pályázat elnyerése ezen a téren, amelyből sportterápiás eszközöket tudunk beszerezni.

A sport, illetve a mozgásrehabilitáció egyre fontosabb szerepet játszik az egészségügyben. Mik a legfontosabb felhasználási területei?

Érdemes a kérdést szétválasztani a konkrét mozgásszervi megbetegedésekre és az egyéb jellegűekre. Az előbbiek esetében a sportjellegű mozgásformák újbóli lehetővé tétele, illetve a teljesítmény visszaszerzése a cél, míg a többi esetben elsősorban alternatívát kínálunk a hagyományos terápiákkal szemben. Egy szívbetegnek, magas vérnyomásban szenvedőnek egyszerűbb lehet talán bekapnia két pirulát, mint nekiállni egy kontrollált módon zajló mozgásterápiának, de hosszú távon az utóbbi jótékonyabb hatású lehet. Saját példát is tudok erre mondani: néhány évvel ezelőtt magas vérnyomást diagnosztizáltak nálam, és döntenem kellett, hogy a hagyományos gyógyszerest kezelést választom-e, vagy mozgással próbálkozom. Ekkor kezdtem el újra úszni a kezelőorvosom ösztökélése révén és ez nemcsak a vérnyomás problémáimon segített, hanem ennek köszönhetően lettem orvos világbajnok is. Hiszek abban, hogy bár a mozgás nem univerzális gyógymód, de rengeteg mindenen segít.

Civilizációs jelenség, hogy életünk egyre nagyobb részét ülve töltjük, akár a munkahelyről, akár az autóról, tömegközlekedésről, vagy akár az otthon töltött időről van szó, ez pedig rengeteg mozgásszervi problémát okoz. Mindez az ortopédia számára rengeteg kihívást tartogat; mit tudnak ezzel kezdeni?

Ez túlmutat a konkrét orvostudományon, hiszen igencsak nehéz lenne meggyőzni egy cég vezetését arról, hogy az egészségügyi problémák miatt ne üljenek nyolc órán keresztül a munkavállalók. Emellett nem vagyunk teljesen eszköztelenek. Munkahelyi mozgásprogramon is dolgozunk, amely olyan mozgássorokat kínál, amelyeket eszközök nélkül, néhány perc alatt el lehet végezni, és dolgozunk azoknak az új kórképeknek a megelőzésén is, amelyek például a tablet, illetve az okostelefon használat miatt alakulnak ki. A konkrét ortopédia már akkor kerül a képbe, amikor kialakult elváltozást kell orvosolni; próbáljuk ezeket minél nagyobb arányban megelőzni.

Szóba kerültek már azok, akik mindenféle sportolói múlt nélkül, jóval túl a fiatalkoron kezdenek el mozogni, mert mondjuk elhízással, vagy valami más egészségügyi problémával küzdenek. Milyen konkrét tanácsokkal tud szolgálni számukra?

A legfontosabb az, hogy kérjenek segítséget, ne a saját fejük után, az Interneten olvasottak alapján vágjanak bele. Mi is igyekszünk olyan segítőket biztosítani, akik képesek bevezetni őket a mozgás világába. Főleg idősebb korosztályok esetében fontos, hogy orvosi állapotfelmérés előzze meg a sport elkezdését, hogy tudjuk, milyen típusú és intenzitású mozgásra alkalmas a szervezete. Az állandó visszajelzések szintén nagy jelentőségűek: ezek hiányában ellankad a kedv, kell valami és valaki, aki segít átlendíteni a holtpontokon az embert.

Korábban esett már szó a különböző pécsi sportegyesületek és a tanszék együttműködéséről. Mit kell tudni erről a közös munkáról?

Többükkel, például a PVSK-val, PEAC-cal  avagy a PSN Zrt.-vel napi kapcsolatban állunk, mind vezetői, mind edzői, sportolói szinten. A munkánk fontos része a sportolói betegutak szervezése, azaz annak elérése, hogy minél gyorsabban épülhessenek fel a sérülésekből, betegségekből a különböző klinikák, intézetek közötti együttműködés koordinálása révén. Azon dolgozunk, hogy az edzésprogramokba is beépítsünk olyan elemeket, amelyek révén el lehet kerülni jellemző sérüléseket, elváltozásokat. Hogy konkrét példát is hozzak, a váll folyamatos, monoton igénybevétele miatt jellemző betegség az úszók esetében az úszóváll, ennek visszaszorítására külön mozgásgyakorlatokat építettünk be az edzésprogramokba. Folyamatos és konkrét együttműködésről van szó. Először távolságtartással kezeltek minket sok helyen, de mostanra beérett a közös munka.

Nyilván az is jelent némi legitimációs erőt, hogy Ön maga is komoly sikereket ért el úszóként, két évvel ezelőtt három aranyéremmel tért haza a 35. Orvosi Világjátékokról...

Először 1998-ban indultam és nyertem itt, aztán majdnem 20 év szünet jött, miután a családalapítás és az egzisztencia felépítése mellett nem igazán maradt időm úszni. A már említett t okokból kezdtem el újra edzeni, és engem is meglepett, hogy mennyire hiányzott a versenyzés. A sportolók között két típus létezik: az, aki az edzésen nyújtja a legjobbat, és az, aki a versenyeket szereti. Én edzeni sosem szerettem, ám a versenyzést a mai napig imádom. Egy pécsi szenior úszóversenyen kértek fel orvosnak néhány éve, és én annyit kértem „honoráriumként”, hogy elindulhassak az 50 méteres távon. Szenzációs érzés volt újra felállni a rajtkőre, innen indult az egész.

Készül már a következő versenyre?

Most újabb szünetet tartottam, mások voltak a prioritások, de nem adtam fel. Az elmúlt időszakban a tanszék kialakítása volt a legfontosabb feladat, de azt hiszem, eljött újra az idő, hogy versenyezzek.

Hírarchívum