- interjú a Vilmos püspök-díj kapcsán
A napokban vette át Vilmos püspök-díjat dr. Ertl Tibor gyermekgyógyász és neonatológus. A professzort fáradhatatlan kutatói, szakoktatói, oktatásszervezői tevékenységéért méltatták. A szerény orvos pályáját szakmai és emberi elismerések tömege fémjelzi.
- Miért választotta az orvosi pályát, ezen belül is a neonatológiát?
- Középiskolában biológia-kémia tagozatos voltam, közülünk nyolcan az orvosi pályán indultunk el. A neonatológia édesanyám révén került képbe: ő csecsemőgondozó volt, a munkahelyén számos alkalommal találkoztam újszülöttekkel. Megragadott a lehetőség, hogy olyan gyermekeken segíthetek, akik még beszélni sem tudnak.
- Munkásságát rengeteg elismeréssel díjazták. Valamelyiket ki tudná emelni, amire a legbüszkébb?
- Általában az elismeréseket három síkon szoktuk szétválasztani. A szakma díjai közül a Batthyány-Strattman László-díjat értékelem a legtöbbre, a társadalmi elismerések között a Magyar Érdemrend tiszti kereszt polgári tagozatára vagyok büszke. Amikor pedig egy szűkebb közösség is elismeri az elért eredményeket, az külön öröm - így vagyok most a Vilmos püspök-díjjal.
- A neonatológia, az újszülött-gyógyászat az orvostudománynak nem a legismertebb ága, a hallgatók között sem népszerű?
- Valóban, a neonatológia egy nagyon szűk terület, az egyes évfolyamok hallgatóinak körülbelül tíz százaléka szokta ezt a képzést választani. Speciális, úgynevezett "elektív" kurzusokat hirdetünk meg ezen a területen. Szerencsére azok közül, akik ezt választják, sokan nagyon elhivatottak. Márpedig a sikerhez érdeklődő hallgató és elhivatott oktató kell.
- Miért ilyen különleges ez a terület?
- Azért, mert nagyon fárasztó és nehéz, itt is gyakori az orvosok között a kiégés. Gondoljunk bele: súlyos betegekkel foglalkozunk mindennap, maradandó betegségekkel, fogyatékkal születő gyermekekkel, néha már halálos betegségben szenvedő koraszülöttekkel. Ez a tudományág az erős lelkű, kitartó, nagy szívvel küzdő emberek területe.
- Akkor ön is így végezte a munkáját. Mi az az elv, ami végigkísérte a pályája során?
- Én úgy gondolom, soha nem szabad feladni a reményt. Volt, hogy hetekig küzdöttünk egy koraszülött gyermek életéért, végül sikerült megmenteni. A napokban fognak orvossá avatni egy olyan illetőt, aki 28-29 hetesen született. Az ilyen esetekben óriási szerepe van a családoknak is, akik féltő szeretetükkel kiegészítik a szakorvosok tudását. Együttes szerepük átsegít sok életveszélyen. Azt is fontos szakmai feladatomnak tartottam, hogy minden volt munkahelyemen olyan utódokat hagyjak magam mögött vezetői szerepben, akik a kellő szakértelemmel rendelkeznek.
- Mit tanácsolna most egy pályakezdő, fiatal neonatológusnak?
- Talán azt mondanám, hogy egy jó ügyért mindig érdemes kiállni, vállalni kell a döntéseinket. A feladatokat jó szívvel, maximális odafigyeléssel és tudással kell elvégezni, nem pedig azt figyelni, mekkora hasznunk származik belőle, mennyire éri meg. Mindenhez jó szívvel álltam hozzá és most, ha szembejönnek velem a folyosón volt tanítványaim, visszakapom azt a sok odafigyelést, amit én adtam nekik régebben.
- Otthon ki várja?
- Feleségem, aki docens az Anatómiai Intézetben. Két fiunk van, az egyik Budapesten közgazdász, neki egy lánya van, a másik pedig itt, Pécsett dolgozik, saját vállalkozása van, jelenleg nagy erőkkel szervezi a Pécs City Karnevált. Neki két kislánya van.
- Szabadidejében mivel szeret foglalkozni?
- Szabadidőmben szeretek autós újságokat olvasgatni, szeretem az autókat. Próbálunk minél több időt eltölteni a balatoni nyaralónkban. Ezek mellett még nagyon fontos a baráti kör. Gyakran tartunk összejöveteleket, a társasági élet kikapcsol.
Forrás