Már csak a színes mintázat hiányzik az óriási köztéri szoborról, amit a Magyar Idegtudományi Társaság és a Pécsi Tudományegyetem által közösen szerveződő FENS Regional Meeting konferenciára készítenek a pécsi, negyedéves szobrászhallgatók. Brutóczki Csaba és Mezei Krisztián alkotását a Kodály Központ előtt tekinthetik meg a látogatók szeptember 20-a és 23-a között, ezután pedig a Szentágothai János Kutatóközpontban helyezik el. A megkeresésről, a munkálatok részleteiről Brutóczki Csaba mesélt.
Schweier Rita írása
-Hogyan érkezett Önökhöz a felkérés az óriás agy szobrának elkészítésére?
-A számunkra kötelezően elvégzendő kurzusok egyike a kő megmunkálásáról szól. Amikor ezen részt vettem, akkor úgy döntöttem, hogy egy agyat faragok kőből. Mivel volt ebben „gyakorlatom”, ennek apropóján ajánlotta fel számomra Lengyel Péter tanszékvezető úr ennek a szobornak az elkészítését.
-Bár ez az óriás agy nem kőből van.
-Valóban, de itt a szerkezeti kérdések a döntőek, ha azokat megérti az ember, akkor már rendszert tud építeni köréjük. Igazán a forma vonzott, és az érdekelt, miként jelennek meg a tömbben a barázdák, hogyan oszlanak meg és törik meg egymást, és általuk az egész miként alkot egységet. Amit itt lát, ez a szobor bordázatában nem teljesen olyan, mint az eredeti agy - stilizáltabb megoldásra törekedtünk - de megőriztük eredetiként befoglaló formáját, a tömböt. A kasírozás és a minta miatt is szükség volt a stilizálásra. Figyelnünk kellett arra, hogy a lapok ne törjenek meg, és ezáltal a minta ráfestésénél is jobban megmaradhatnak az egyenes vonalak.
-Miért épp a hungarocell bizonyult a megfelelő anyagnak?
-A hungarocell viszonylag olcsó és nagy méretben is jól formálható. A beszállító egy nagy tömböt hozott, azt fűrésszel lenagyoltuk, és kikerekedett belőle a forma. Az orvoskartól kapott, szilikonból készült agy tízszeres nagyítása ez. A barázdákat drótkefével tettük bele, majd finoman lecsiszoltuk és kasíroztuk: a faragasztó és a víz keverékével papírcsíkokat kentünk fel rá, ami által kapott egy védőréteget. Vízálló a festék is, amivel lekentük, mivel több napig a szabadban lesz látható. Kihívás volt már az anyagok beszerzése is, hisz ilyen nagy méretben még nem készítettünk megrendelésre szobrot.
-Az egyik oldalát már bevonták a kék színű festékkel, a másik oldala azonban még fehér. Gondolom, hogy a színes, finom mintázat megalkotása lesz a legnehezebb feladat.
-A felrajzolásával biztosan bíbelődünk majd, hisz az egyenes vonalat nehéz lesz megtartani a barázdákon. Egyféle nézőpontból egyenesnek látszik majd, ám a másikból már egész biztosan megtörik. Tervezünk még egy hungarocell talapzatot is, feliratként a FENS logójával, és a konferencia időpontjával.
-Milyen volt a munkamegosztás Önök közt?
-Én eddig még nem dolgoztam mással, de szerencsére remek együttműködés alakult ki köztünk. Párhuzamosan végeztük a munkákat Krisztiánnal, ő az egyik oldalt munkálta meg, én a másikat. Nem teljesen egyforma a kettő, de ez nem is volt szempont, hisz az emberi arc sem teljességgel szimmetrikus.
-Tartott a kihívástól?
-Bevallom, igen, még most is van rajtam súly, főleg a határidő miatt, de az megnyugtat, hogy a mestereink figyelemmel követték a munkánkat, és elismerően szóltak róla. Pályakezdőként fontos referencia számomra ez a mű.
