A kénes gyógyvíznek nemcsak a szaga erős, hanem hatása is számottevő: elsősorban ízületi fájdalmak és pikkelysömör esetén érdemes fontolóra venni rendszeres használatát.
Mindnyájan tudjuk, akik szeretünk a nap végén hosszú perceken át a fürdőkádban ázni, hogy a meleg, 35-40 fokos fürdő igazán kiváló hatással van a hangulatunkra, és persze a testünkre is. Ez tudományosan is igazolt: a forró víz egyrészt tágítja ereinket, vagyis csökkenti a vérnyomást, a fájdalomreceptorok egy részét pedig blokkolja, így fájdalomérzetünket is mérsékelheti. Azok a gyógyviízek azonban, amelyekbe nem otthonunkban, hanem a különböző gyógyfürdőkben van módunk belemerülni, még ennél is jelentékenyebb hatást gyakorolhatnak egészségünkre. Ebből a szempontból a kénes gyógyvizek tulajdonságai különösen figyelemre méltóak.
A gyógyvizek kéntartalma kétféle módon is bejut az emberi szervezetbe. Mivel a kén könnyebb, mint a víz, ám nehezebb, mint a levegő, nemcsak magában a vízben, hanem közvetlenül a gyógyfürdő vize felett is nagy mennyiségben jelen lehet (kénhidrogén formájában), így pedig nemcsak a bőrünkön át, hanem belélegezve is a testünkbe juthat.
Noha voltaképp bárkinek jót tehet, alapvetően két esetben szokták javasolni a kénes gyógyfürdőt: pikkelysömör, illetve ízületi fájdalmak, például arthritis esetén. Mindkettőnél kiegészítő kezelésként, ami önmagában nem oldja meg a problémát, de a tüneteket enyhíteni tudja.
A pikkelysömör esetében a vonatkozó vizsgálatok szerint a kénhidrogén nem helyileg, vagyis a bőr hámsejtjei szintjén hat, hanem az immunválaszt fokozza, ami mérsékelheti a panaszokat. Az ilyen fürdővizek jellegzetes szagát is biztosító kénhidrogén hatását a pikkelysömörre (ahogyan fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő képességét is) az elmúlt néhány évben a Pécsi Tudományegyetemen vizsgálták egérkísérletekben, és embereken is. Az 50-69 év közötti férfiakkal és nőkkel végzett pikkelysömörös vizsgálat során úgy találták, hogy a kezelésben hagyományosan alkalmazott ditranolos kúra a kénes gyógyvízzel együtt alkalmazva jelentősen mérsékelte a bőrtünetek súlyosságát, míg a másik csoportnál alkalmazott, hagyományos, "csapvizes" fürdő nem okozott változást a ditranol hatékonyságában.
Krónikus gyulladásos, illetve degeneratív ízületi betegségek esetén azért szokták javasolni a kénes gyógyvizes kezelést, mert a vízből felszabaduló kénhidrogén olyan idegvégződéseket aktivál, amelyek révén fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő folyamatok indulhatnak meg a testben. Az egyetem egérkísérletei például megmutatták, hogy oszteoarthritisz esetében a gyógyvíz mérsékelni tudta az arthritiszes láb fájdalmát (a kezelést követően bátrabban használták az egerek az érintett lábukat), majd szövettani vizsgálatokat is végeztek, amelyek a gyulladás csökkenését igazolták. Ugyanez volt elmondható ebben a kísérletben légúti gyulladás, illetve colitis esetében is.
Ha kénes gyógyfürdőt keresünk hazánkban, fontos tudnunk, hogy a mezőkövesdi, a balfi és a harkányi gyógyfürdők vizében a legmagasabb a szulfidion tartalom, a következő fürdőkben pedig szintén tartalmaz ként a víz, bár jóval kisebb arányban: Bogács, Egerszalók, Hévíz, Kehidakustány, Zalakaros, Kapuvár, Budapesten pedig a Széchenyi és a Lukács Gyógyfürdő.
Mielőtt azonban kúraszerűen kezdenénk igénybe venni a kénes gyógyfürdőt, feltétlenül egyeztessünk orvosunkkal, főleg akkor, ha gyermeket várunk vagy kardiovaszkuláris betegségünk van.