Hírek

Sajtószoba - 2018. január 11, csütörtök

Alattomos betegség az ételintolerancia

Az ételintolerancia alattomos betegség, hiszen van, hogy a tünetek erőssége függ az elfogyasztott étel mennyiségétől, a panaszok azonban csak órákkal vagy egy-két nappal később alakulnak ki, így nagyon nehéz a mindennapokban az ok-okozati összefüggést felismerni. Nem véletlenül kerültek a gasztroenterológiai kutatásokban is egyre inkább előtérbe az ételintolerancia-vizsgálatok. Ezek segítségével olyan panaszokra tudnak a szakorvosok magyarázatot adni, amelyeknek az okát a korábbi kivizsgálások nem találták meg. A glutént és a laktózt valószínűleg már mindenki jól ismeri. De akad mellettük egy-két mumus, amikről kevesebbet hallani, pedig ők is sokunk mindennapjait megkeserítik.

Glutén

A Föld lakosságának egy százaléka szenved cöliákiában, egy autoimmun betegségben, ami miatt szervezetük nem megfelelően reagál a gluténra, azaz a búzafehérjére, a felszívódási zavarok miatt pedig tápanyag-, vitamin- és ásványianyag-hiány alakulhat ki. A cöliákia gyakran valamilyen összetett (főleg immunológiai eltérésekkel járó) betegségcsoport részjelensége.

"Legalább tízféle betegségről tudjuk, és még legalább tízféléről feltételezzük, hogy az átlagosnál sokkal gyakrabban társul gluténérzékenységgel. Ezekkel a kapcsolatot nem csak epidemiológiai vizsgálatok bizonyítják, hanem ma már elég jól ismert immunológiai-genetikai összefüggések is vannak. Elképzelhető, hogy a rokon betegségekben a gluténmentes diéta valamennyire hasznos lehet, de én erre egyelőre nem ismerek bizonyítékokat" - nyilatkozta Dr. Papp János gasztroenterológus.

"Sajnos a kezeletlen cöliákia szövődményeként egyéb betegségek is kialakulhatnak. Vashiányos vérszegénység (az egyik gyakran előforduló figyelmeztető tünet, más panaszok nélkül), 1-es típusú diabétesz, csontritkulás, pajzsmirigy-betegségek, májműködési zavarok, meddőség, migrén, ízületi problémák, és irritábilis bélszindróma esetén is érdemes a gluténérzékenység irányában is elvégeztetni a vizsgálatokat" - magyarázza Nógrádi Katalin dietetikus.

Harminc éve még sokkal ritkább diagnózis volt a gluténérzékenység, de nem feltétlenül azért, mert a betegség valóban ritkább lett volna.

"Ma már korábban felismerjük a problémát, és minden bizonnyal sokkal több, régebben nem azonosított esetet is megtalálunk. A gyakoriság kérdéskörét tovább bonyolítja, hogy pontosan mit is értünk cöliákia alatt: szerológiai pozitivitás ugyanis előfordulhat vékonybélgyulladás vagy bélboholyeltérés nélkül is. A kérdés az, hogy ez már betegségnek vagy potenciális betegségnek számít?" - fűzte hozzá Dr. Papp János.

Fruktán

"A cöliákia mellett létezik azonban a nem-cöliákiás glutén szenzivitás (NCGS) is, amiben az emberek további 12 százaléka érintett, és amire ugyanazok a panaszok (hasfájás, puffadás, székletproblémák) jellemzőek, mint a cöliákiára, ebben a kórképben azonban nem károsodik a bélnyálkahártya és szövődmények sem lépnek fel" - mondja Nógrádi Katalin dietetikus.

A tudósok egy ideje a fruktán nevű cukorláncmolekulára gyanakodnak, ami többek között a búzában, az árpában, a rozsban, de a különböző hagymafélékben, a csicseriborsóban, a káposztafélékben és az articsókában is megtalálható.

A legújabb kutatások eredményei megerősítették: a búzában lévő fruktán állhat a legtöbb emésztési és bélpanasz hátterében. A vizsgálatban a fruktántartalmú müzliszelet a kontroll müzliszelethez képest 15 százalékkal erősebb felfúvódást okozott az alanyoknál. és 13 százalékkal növelte az általános gyomor-bélrendszeri tüneteket, míg a gluténnek semmilyen hatása nem volt.

"Mindez magyarázatot adhat arra, hogy az irritábilis bélszindrómában szenvedők miért lesznek jobban a gluténmentes étrendtől úgy, hogy azért mégsem áll helyre teljes mértékben beleik egészsége. A búzának az étrendből való kiiktatásával ugyanis egy nagy adag fruktántól szabadulnak meg, ugyanakkor más fruktánt tartalmazó ételek (hagyma, fokhagyma) fogyasztásával csak elrontják az emésztéskönnyítőként aposztrofált diétát" - fogalmazott dr. Jane G. Muir, a kutatás egyik vezetője. Nem beszélve arról, hogy néhány gluténmentes termék, például a csicseriborsó chips is tartalmaz fruktánt.

A teljesség igénye nélkül néhány fruktánban gazdag étel: szilva, aszalt szilva, datolya, grépfrút, görögdinnye, hagymafélék, articsóka, búza, árpa, rozs, pisztácia, kesudió, vörös bab, kamilla, édeskömény.

Fruktóz

Az emberek mintegy felénél napi 50 g körüli, vagy azt meghaladó fruktóz fogyasztása valamilyen bélrendszeri tünettel jár. A fruktóz felszívódási zavar az esetek zömében átmenetileg áll fenn. A fruktóz felszívódása normálisan a vékonybélből történik, az emésztési zavarban azonban a fel nem szívódott gyümölcscukor tovább halad a vastagbélbe, ahol a baktériumok használják fel. A vastagbélben található baktériumok rövid szénláncú zsírsavakat és hangyasavat szintetizálnak, amik a bélnyálkahártyát irritálhatják, gyulladást okozhatnak. Emellett még gázok képződnek. Ezek összessége vezet a jellegzetes emésztőrendszeri tünetekhez, mint a hasi fájdalom, hasi görcsök, laza széklet, vagy hasmenés. A tünetek erőssége betegenként eltérő. Ezek a tünetek tulajdonképpen számtalan betegségre utalhatnak, így a laktózintolerancia, vagy a gyulladásos bélbetegségek tünetei is lehetnek. Lényeges tehát, hogy orvos zárja ki az egyéb betegségeket, és diagnosztizálja hidrogén-kilégzési teszttel a gyümölcscukor emésztési zavarát.

Kazein

A tejérzékenység a tehéntej laktalbumin vagy kazein alkotóelemei elleni IgE-típusú immunválaszát jelenti, amely olyan kellemetlen panaszokkal járhat, mint a hányinger, hányás, hasmenés, különböző bőrproblémák (ekcéma, csalánkiütés, vörös foltok, viszketés), véres széklet, vagy akár nehézlégzés és tartós rekedtség. Egy tejfehérje-allergiás számára semmilyen tejszármazék fogyasztása nem javasolt, míg a tejcukorérzékenyek esetében a joghurtok vagy a kemény sajtok nem mindig okoznak problémát.

Laktóz

Becslések szerint világszerte a felnőtt népesség kb. 75%-a nem képes lebontani a tejcukrot. Hazánkban pedig az európai átlagnál magasabbra, 2-3 millió főre teszik a laktózintoleranciában szenvedők számát, ami leginkább annak köszönhető, hogy míg a nyugat-európai országok lakói ismerik érintettségüket, addig nálunk a laktózérzékenyek zöme nem is tudja, hogy ebben a hiánybetegségben szenved.

Dr. Bajor Judit, a PTE ÁOK Klinikai Központja I.számú Belgyógyászati Klinikájának főorvosa elmondta, hogy  megtudtuk, hogy a tejcukorérzékenység előfordulása öröklött és környezeti tényezők hatása miatt népcsoportonként jelentős különbségeket mutat: a hagyományosan állattenyésztő népeknél (pl. Észak-Európa) a tejcukorbontó enzim működése felnőttkorban is megfelelő, így náluk a laktózintolerancia ritka, míg más népcsoportoknál (pl. arab országok, Dél-Európa, Távol-Kelet) a tejcukorérzékenység a lakosság nagy hányadát (60-90%) érinti. A szakember azt is hozzátette, hogy a több mint öt éve futó magyarországi hajlamfelmérő kérdőív alapján nálunk inkább 10 százalék körüli, 30 százaléknál pedig biztosan nem sokkal magasabb a laktózintoleranciában ténylegesen érintettek aránya.

"A laktázenzim termelődése már az embrionális korban megkezdődik, hiszen a tejcukor az újszülött táplálásában alapvető tápanyagforrás és fontos szerepe van az egészséges bélflóra kialakításában is. A laktáz enzim aktivitása az életkorral változik: a szoptatás befejezése után nagy mértékben csökken a szintje, fiatal felnőttkorra - egyénenként változó mértékben - pedig már csak töredéke a csecsemőkorinak. Egyes népcsoportoknál, elsősorban az északi, állattenyésztő népeknél túlélési előnyt jelentett, ha a laktáz enzim a felnőtt élet során is megmaradt, hiszen a tej értékes tápanyag-, ásványi anyag- és vitaminforrás. Más népcsoportokban a tej nem vált alapvető élelmiszerré, így azok voltak evolúciós előnyben, akiknél a tejcukorbontásra csak a szoptatás idején volt szükség, később pedig már nem termeltek feleslegesen laktáz enzimet. Az tehát, hogy mi a természetes állapot, mindig attól függ, hogy egy adott környezetben mire van szüksége az egyénnek és mire nincs" - mondta dr. Bajor Judit.

Forrás

divany.hu

Hírarchívum